2006-2007-es, 24 részes anime. Egy történelmi eseményeket feldolgozó anime, aminek részleteibe mágikus elemek keverednek. És ahol a szavaknak (egészen pontosan a zsoltároknak) tényleg hatalma van. Akiknek a kosztümös filmek tetszenek (már pedig én szeretem őket), azoknak ez is be fog jönni (de azért inkább a misztikus oldala a domináns).
A francia forradalom előtti időkben járunk. A történet azzal kezdődik, hogy egy fiatal nő holttestét egy koporsóban partra vett a Szajna Párizs városában. Ez a nő, főszereplőnk D'Eon de Beaumont nővére, Lia. D'Eon a párizsi titkos rendőrség tagja, és társaival a városban elkövetett sorozatgyilkosságok után kutat, aminek vélhetőleg nővére is áldozatul esett. Azonban megdöbbentő események után kiderül, hogy nővére a Titkos Királyi Hivatal embere volt, a király lovagja, és feladata teljesítése közben érte a vég. Halálának körülményei azonban nem tisztázottak, és Lia lelke sem nyert békét, hanem D'Eon testében várja a megfelelő pillanatokat, amikor átveheti az irányítást. D'Eon is a Titkos Királyi Hivatal, vagyis XV. Lajos lovagja lesz, és arra teszi fel az életét, hogy visszaszerzi a Király Zsoltárát, ami összefüggésben áll nővére halálával. Nem kevesebb mint Franciaország jövője a tét, és Madame Pompaduore és szolgái az ellenfelei hőseinknek (ugyanis D'Eon társakat is kap). Először Franciaországban, majd Oroszországban és Londonban ténykednek a király nevében, titokban.
Eleinte még nem tudott lenyűgözni, de azért jó, aztán beindul, és nem várt fordulatok és tragédiák következnek be. A végére katarzisban van az ember.
Az anime nézése közben Zrinyi Miklós által írt Szigeti veszedelem híres előszava jutott eszembe: "Fabulákkal kevertem az históriát". (A fabula fiktív, meseszerű fordulat.) Na itt is pont ez történt. A szereplők nagy része ténylegesen élő személy volt, és a lényegesebb eseményeket az anime valóban átvette, de hogy azok pontosan hogyan zajlottak le azt átírta.
Ami a leginkább tetszett benne, az az hogy bár az elején még az összes lovagi erény ott van a főszereplők lelkében a végére nem lesz senki ártatlan, és a gyarló emberi oldaluk is megmutatkozik.
A francia forradalom előtti időkben járunk. A történet azzal kezdődik, hogy egy fiatal nő holttestét egy koporsóban partra vett a Szajna Párizs városában. Ez a nő, főszereplőnk D'Eon de Beaumont nővére, Lia. D'Eon a párizsi titkos rendőrség tagja, és társaival a városban elkövetett sorozatgyilkosságok után kutat, aminek vélhetőleg nővére is áldozatul esett. Azonban megdöbbentő események után kiderül, hogy nővére a Titkos Királyi Hivatal embere volt, a király lovagja, és feladata teljesítése közben érte a vég. Halálának körülményei azonban nem tisztázottak, és Lia lelke sem nyert békét, hanem D'Eon testében várja a megfelelő pillanatokat, amikor átveheti az irányítást. D'Eon is a Titkos Királyi Hivatal, vagyis XV. Lajos lovagja lesz, és arra teszi fel az életét, hogy visszaszerzi a Király Zsoltárát, ami összefüggésben áll nővére halálával. Nem kevesebb mint Franciaország jövője a tét, és Madame Pompaduore és szolgái az ellenfelei hőseinknek (ugyanis D'Eon társakat is kap). Először Franciaországban, majd Oroszországban és Londonban ténykednek a király nevében, titokban.
Eleinte még nem tudott lenyűgözni, de azért jó, aztán beindul, és nem várt fordulatok és tragédiák következnek be. A végére katarzisban van az ember.
Az anime nézése közben Zrinyi Miklós által írt Szigeti veszedelem híres előszava jutott eszembe: "Fabulákkal kevertem az históriát". (A fabula fiktív, meseszerű fordulat.) Na itt is pont ez történt. A szereplők nagy része ténylegesen élő személy volt, és a lényegesebb eseményeket az anime valóban átvette, de hogy azok pontosan hogyan zajlottak le azt átírta.
Ami a leginkább tetszett benne, az az hogy bár az elején még az összes lovagi erény ott van a főszereplők lelkében a végére nem lesz senki ártatlan, és a gyarló emberi oldaluk is megmutatkozik.




Akkor térjünk rá A fehér elefánt történetére. Időben nagyjából a 19. század végén vagy a 20. század elején járunk, egy kis független ázsiai országban, Jármában. Az uralkodó gyermekei egy fiú-lány ikerpár elöszeretettel játszanak egy francia politikus (?követ?) fiával, Gabriellel. Csakhogy el kell válniuk, mert a fiúnak haza kell mennie, hogy tanulhasson. Később már felnőttként Gabriel újra ellátogat Jármába. A herceg (Mandi), és a hercegnő (Maia) születésnapja után érkezik. Gabriel és Maia között újra fellángol a gyerekkori szerelem, és már azt tervezik, hogy összeházasodnak, amikor egy tragikus balesetben Mandi, a trónörökös meghal. Az uralkodó kétségbe esik, hogy a főurak polgárháborút robbantanak ki örökös nélkül. Arra kényszeríti lányát, hogy titkolja el, hogy Mandi halt meg, mondják inkább azt, hogy Maia szenvedett balesetet, és vegye át a testvére helyét. Maia nehezen, de beleegyezik. Ezzel le kell mondania nő mivoltáról, és férfivá, sőt trónörökössé kell válnia. Még Gabriel is úgy tudja, hogy Maia halt meg. Egy tapasztalt szerzetes mutat útat az eltévedt szerelmesnek. Ennél nagyobb baj, hogy egy ópium kereskedő szemet vetett Jármára, és mivel tudja, hogy gazdasági nehézségekben van az ország ezt gátlástalanul ki is használja.

Nekem Byakuya a kedvencem a Bleachből, bár az abszolút fangirlt Sesshomaru tudja kihozni belőlem az Inuyashából, de végülis ugyanaz a kaptafa mindkettő. Ha jól gondolom ezt a tipikus rideg szépfiút a szamurájukról mintázták, akik mindig tökéletesen viselkedtek. Mivel mindig késznek kellett lenniük a halálra, ezért sokat tőrödtek a kinézetükkel, hogy a holttestük kifogástalan legyen. Nem beszéltek feleslegesen, mert felelőségre lehetett vonni, ha megsértett valakit, vagy ha butaságot mondott. A sértett fél párbajra hívhatta ki. Ezért keveset beszéltek, és akkor is csak ha teljesen biztosak voltak a dolgukban, így elkerülhették a konfliktust. Na, de a mai világba, akivel nem lehet kommunikálni, azzal nagyon kapcsolatot se lehet létesíteni, mert "néma gyereknek anyja se érti a szavát". Egyébként a leglátványosabban ez a D. Gray-manben Kandánál vehető észre, ahol konkrétan ki is mondják, hogy antiszociális természet. Mégis a titokzatosság megfogja az embert. Arról nem is beszélve, hogy a történet legelején még szinte ők a rossz fiúk, akiket persze félre ismerünk, és kiderül róluk, hogy a hűvös külső érző szívet takar.
És ha már rossz fiút említettem nézzük meg a tényleges Bad Boy-okat. A Bleachnél maradva itt van rögtön Aizen, akit először, mint áldozat, aztán mint fő gonoszt ismerhetjük meg. Pont az előző fordítottja. Miért is szeretjük a rossz fiúkat? Olvastam erről nem rég egy cikket egy újságban: Állítólag azt szeretjük az ilyen férfiban, hogy kiszámíthatatlan, és csak azért pofozzuk fel, hogy utána megöleljük. A rendes fiúk pedig untatnak minket, ezért mi hagyjuk ott őket. (-nem szószerinti idézet, csak emlékfoszlány) Hát nem tudom ki hogy van vele, de a patkánynak kívül tágasabb.
Talán az írásaimból már kitűnt, hogy romantikus alkat vagyok. Az életben szinte biztos, hogy olyan párt választanák magamnak, mint a naiv, de megbízható családapa Aoki az X-ből, vagy Togusa a Ghost in the Shellből.
