11 történetet tartalmaz a kötet. Amiből kb. a fele a középkori japán vidéki emberek életét eleveníti fel (a mindennapi élet intrikáival együtt). A második fele az író korából, az 50-es és 60-as évek Japánjából valók.
Az első 3 történet nagyjából összefügg. Egy család történetét követi, ahogy a 4. is. A címadó darab a legelső sztori a kötetben és talán a legmeghatóbb is. Egy 70. életévéhez közeledő idős asszony arra készül, hogy télvíz idejében felzarándokol a hegyre és többé nem tér vissza. Vannak, akik önként mennek (ő ilyen) és vannak, akiket erőszakkal visznek. Erre azért van szükség, mert a hegyvidékes japánban kevés a termőföld és kevés az élelem, ezzel párhuzamosan kevés éhesszájat tud eltartani. Pláne télen.
A könyvolvasása folyamán találkozunk hősies katonákkal és hűséges családtagjaikkal. Még az őket semmibevevő földesurat is hálával szolgálják. Vagy börtönlakókkal. Iskola kerülő tini fiúkkal. Csúnya vénlányokkal. Amerikát megjáró fiatal álmodozókkal, akik nem tudnak élni a kemény munkával megkeresett vagyonnal, mert a világháború és a válság rájuk telepszik.
Egyszóval valódi emberekről és nem eszményképekről olvashatunk. A reménytelenség valahogy mindegyik műben ott lebeg a szereplők körül. Szabadulnának a sorsuktól, de nem tudnak, mert reménytelenül összefonódott mások sorsával.
Bejegyzések
