2009. augusztus 10., hétfő

Bin Jip - Lopakodó lelkek




2004-es, 88 perces, dél-koreai-japán romantikus filmdráma. Eleinte kicsit vontatottnak tűnik, de aztán jövünk rá az igazi mélységeire, és tanulságaira.

Egy fiatalember szórólapokat oszt szét a házaknál. Az ajtóra teszi, szóval ahonnan másnapra nem tűnik el ott nincsenek otthon. Folyamatosan tör be ilyen házakba, de meglepetésemre nem lopni, hanem megszállni. Használja az emberek fürdőszobáját, ágyát, tévéjét, nézegeti a családi fotókat, szerel, takarít, mindent szépen rendben tart, amíg a lakók meg nem érkeznek, mert akkor kereket old. Szuvenírként a fényképezőképével mindig csinál képet magáról a lakásban található valamelyik fotóval. Egyszer azonban egy olyan házba téved, ahol a feleség a férjétől tartva depresszíven kucorog egy sarokban, és a fiú nem veszi észre a lányt. Amikor a fiú órákkal később kiszúrja a lányt, aki eddig végig figyelte őt, első rémületében elmegy, aztán mégis visszatér. A lány a fiúval megy (minden hátsószándék nélkül), miután a férj hazatért, és együtt folytatják azt az életet, amit eddig a fiú élt. Ezáltal különböző típusú életekbe is kapunk bepillantást. A fiatalok a film végéig nem szólnak egymáshoz, és senki máshoz sem, csak a gesztusaikkal kommunikálnak, ami egészen elmélyíti a kapcsolatukat, viszont mindenki más félre érti őket.

A film végkövetkeztetése: "Nehéz eldönteni, hogy valóság vagy álom a világ, amelyben élünk."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése