2012. december 31., hétfő

Murakami Haruki: VILÁGVÉGE, és a keményre főtt csodaország


 Gondoltam az aktualitások jegyében ezt a könyvet olvasom el. Ez az első olyan Murakami Haruki könyvem, ami a realitásoktól kissé elrugaszkodott, de mégis nagy igazságok vannak benne. 

A történet látszólag két független szálon fut, más-más világban. Mégis minden mindennel összefügg. Csak nyitva kell tartani a szemünket. Türelmetleneknek nem ajánlom, mert a szerző húzza a történetet, mint a rétestésztát apróságoknak tűnő dolgokkal. Azaz érdekes, hogy pont ezek az apróságok világíthatnak meg dolgokat a saját életünkkel kapcsolatban. Elgondolkodtató néhol (ha vesszük hozzá a fáradságot). Bár ezt a könyvet többféleképpen lehet olvasni, például: kalandregényként vagy sci-fiként, de még erotika is van benne. Olyan kérdéseket vett fel mint pl.: Mi az a lélek? Hogyan áll kapcsolatban a tudattal/aggyal? (A japán emberek a lélek és az érzelmek központjának nem a szívet, hanem a szemet (ami az agy része) tartják.) Mennyiben ura az ember az életének? és hasonlók. De nem kell megijedni. Nincsenek benne hosszú filozófálgatások, inkább csak utalgatások és vagy veszi az ember a fáradságot, hogy tovább gondolja vagy nem. Mert azért pörögnek az események rendesen, főleg a Csodaország páratlan fejezeteiben. Nem is tudom, hogy fogalmazzam meg a történetet, hogy ne spoilerezek.

A két cselekményszál a világvége kifejezés két lehetséges értelmét mutatja meg:
1. A CSODAORSZÁG páratlan fejezeteiben a világ pusztulásától való félelem kerül elő, hogy egy esetleges katasztrófa a nagy bummal vagy ki tudja mivel visszavetheti az általunk megszokott civilizációt. A főhősünk nem nagyon érti a dolgokat, amik csak úgy megtörténnek vele, és úgy tűnik nála mindenki csak többet tud. Először csak a munkáját végzi, aztán már az ő érdeke is lesz, hogy megtudja mi ez a világvége mizéria, amibe belecsöppent.
2. A VILÁGVÉGE páros fejezeteiben az ókorban és a középkorban használt világvége fogalom kerül elő, ami a térkép végét jelenti konkrétan, az ismert világ szélét, ahonnan ha tovább mennénk leesnénk a Földről. Vagyis innen nincs tovább, ez a világnak a vége. Az itteni főhősünk egy fallal körülvett városban él és innen akar szabadulni, mert a börtönének érzi.

Erre a Murakami műre is jellemző az állmodozás, az egyik legjellemzőbb mondata:
"Az ember, ha szorult helyzetbe kerül, a kíméletlen valóság elöl védekezésül álmodozásba menekül."

2012. december 23., vasárnap

Vörös Azálea


 Anchee Min önéletrajza a kendőzetlen kommunista Kínába vezet el minket, ahonnan aztán az Egyesült Államokba menekült (erről az utóbbi momentumról csak néhány szó esik a végén). Érdemes elolvasni, mert nem csak ismeretterjesztő, hanem mert fordulatos és olvasmányos regény is az '50-es, '60-as és '70-es évekből. Kendőzetlenül tárja fel az egyébként is szókimondó lány saját életét és tapasztalatait. New York Times Best Seller volt, és 20 országban vezette a sikerlistákat. Egy neves író így nyilatkozott róla: "Akár egy kínai Anne Frank naplója". Tényleg letehetetlen!

Több részre tagolódik a regény: Az elsőben megismerhetjük a gyerek Anchee-t, akinek már 6 évesen felnőttként kellett viselkednie, és a kistestvéreiről gondoskodnia, mintha saját gyerekei lennének. Ezenkívül már az iskolában is éltanuló volt, aki oda-vissza fújta Mao elnök frázisait és őszintén hitt bennük még akkor is, amikor a negatívumokkal találta szembe magát. A második részben a kínai fiatalok iskolából való kikerülésük utáni kálváriájáról olvashatunk, amikor vidéki parasztgazdaságba kényszerül Anchee. Mivel egy családon belül minimum egy parasztnak kellett lennie... Itt találkozik már felnőtt fejjel a rájuk kényszerített sors visszásságaival, és hogy a jövőjükbe vajmi kevés beleszólásuk van, de még az érzelmeiket is titkolniuk kell. (A nemi vágyról nem is beszélve... Azért van benne egy-két forró jelenet.) A harmadik részben a gazdaságból kiválasszák egy propaganda film szereplői közé, de cseberből vederbe kerül csak...

A sok megpróbáltatás közben boldog napokat is megél, de ezeket spoiler szaguk miatt nem akartam megemlíteni. Nagyon emberi és nagyon őszinte.


2012. december 2., vasárnap

K




Mostanában kevesebb időm volt animét nézni, és ha nézek is már sokkal kritikusabban megválogatom mit nézek egyáltalán. Még nem is olyan régen volt, hogy párhuzamosan 3-4 sorozatot is néztem. Azt hiszem viszont most már kezdek visszaállni a régi stratégiámra. Vagyis csak egyenként nézem a már "befutott" sorozatokat, de most véletlen találtam egy igazán jó újdonságot is. Vicces, izgalmas, látványos, egyszerre több karakter is meg tudott fogni (nem csak 1 vagy 2), fülbemászó dallamai vannak. Ráadásul amikor meghallottam, hogy az egyik főszereplő a Hetalia Olaszország szinkronhangján szólal meg és Kuro is egy jó szinkronszínészt kapott nem volt kétségem felőle, hogy az egészet élvezni fogom...

 Az anime kezdetén két klán találkozik össze. A sztereotípiák itt is érvényesülnek annyiban, hogy: A "pirosak" a vagány utca kölykök, akik a rendbontást csinálták. A "kékek" pedig a hideg, fegyelmezett, katonás rendben felvonuló rendfenntartók, akik egyen fegyverrel rendelkeznek (vagyis mindnek kardja van, a pirosaknál előfordul fegyverként gördeszka vagy cigaretta is). Később kiderül, hogy 7 király létezik különböző színekkel és erővel, akik köré hűbéresek gyűlnek. Igazából egyenlőre nem is fontosak, de jó tudni róluk.

Főszereplőnk Shiro egy szigeten lévő, bentlakásos, elitköziskolába jár. Van egy különleges képességgel megáldott macskája, aki női alakot is képes felvenni, de ízig-vérig macska még akkor is. Elég mókás fazon. Egy nap bevásárolni küldik az iskolából a városba, ahol csupa idegen srác kezdi üldözni. Egy lezser, szamuráj kinézetű srác menti meg, de rögtön utána ki is akarja végezni, mert ez a néhai mestere parancsa. Közbe minden csatornán és kivetítőn látni, hogy egy Shirora hasonlító megbomlott elméjű tag megöl egy hozzá barátságosan közeledő alakot. Nagy nehezen sikerül rávenni Kurot (a szamuráj srác becenevén), hogy mielőtt ítélkezne vizsgálja ki az ügyet, Shiro pedig azon van, hogy az ártatlanságát bizonyítsa miközben ő is egyre jobban összezavarodik... A szálak pedig a királyokhoz vezetnek...

2012. november 24., szombat

Murakami Haruki: A határtól délre, a naptól nyugatra



Újabb Murakami Haruki könyvet olvastam ki. Le se lehetne tagadni, hogy a "Norvég erdő" szerzőjének a műve. Sokban hasonlít a kettő. Ennek a műnek a középpontjában is egy középkorú férfi van, aki visszaemlékszik a gyerekkorára és az első szerelmeire. Nagyon is életszagú. Nem az a tipikus amerikai minden jó, ha vége jó. Egészen az utolsó oldal elolvasásági nem tudhatod biztosan mi fog kisülni az egészből, mert még mindig érhet meglepetés. Ebbe is kevesebb misztikus elem került, mint ahogy a Norvég erdőbe is. Viszont kb. fele olyan hosszú, csak 200 oldalas. Tehát 2-3 nap alatt ellehet olvasni (vagy egy hétvégi napon), és miközben olvassa az ember fel se tűnik milyen sokat haladt már, mert annyira magával ragadja a történet.

Azt írják a borítóján, hogy "Japán módra megírt, álomszerű Casablanca-történet". Annyiban hasonlít a Casablancára, hogy mindkettő főszereplője egy középkorú, sármos bártulajdonos, akinek bonyolult szerelmi élete van, és a bár zongoristája a barátja, akit a könyv vége felé megkér, hogy ne játssza többé a kedvenc, szerelmes számát, amit előtte majdnem mindennap hallgatott.

Életrajzi sajátossága a műnek, hogy a szerzőnek is volt saját bárja és le is írja a könyvben mi a jól működő bár titka.

Erre a könyvre is igaz a mondás: "Az ábrándozás az élet megrontója" (Vörösmarty Mihály: A merengőhöz).

2012. november 12., hétfő

Shirahime Sho megjelenés



 Na végre ez a nap is eljött, már azt hittem nem is lesz belőle semmi. Karácsonyi Mondoconra ugyanis megjelenik a kedvenc mangaka társaságom, a CLAMP egyik régebbi (1992-es) alkotása, a Shirahime Sho (Fehér hercegnő). Nagyjából pont két éve, 2010 novemberében jelentették be a Mangafannál, hogy megfogják jelentetni. Írtam is ezen alkalomból egy bejegyzést "Esély latolgatás" címmel, amiben a további lehetséges CLAMP művek megjelenésén filozofáltam. Akkor még reméltem, hogy féléven belül a kezem között tudhatom, ami nem jött be. Viszont a Vampire Knight-nak azóta már az ötödik kötete is kint van, amivel együtt jelentették be, és ez egy kicsit fájópont nekem, bár a VK-t is szeretem.

2012. október 23., kedd

Tokió Vice

A napokban olvastam ki Jake Adelstein művét, amit úgy reklámoznak, mint "Egy újságíró a Japán Maffia hálójában". Már egy ideje szerettem volna többet tudni a jakuzáról, mert eddig elég homályos fogalmam volt csak a japán szervezett bűnözésről. Fel is keltette az érdeklődésemet elsőre, és a HVG, mint könyvkiadó elég jó ajánlólevél volt még hozzá pluszban, hogy hiteles is lesz a story. Szerencsére nem is kellett csalódnom benne.

Gyakorlatilag Jake újságírói karrierjének fontosabb és érdekesebb szakaszait veszi végig a könyv. Egészen  onnantól kiindulva hogyan került a Jomiurihoz, japán legrangosabb napilapjánál, mint újságíró. Már az elején szívességet kér tőle egy jakuza vezér, aminek ő meg is felel. De csak később kerül veszélyesebb helyzetbe. Addig megtudhatjuk, hogyan kenyerezik le a japán újságírók a rendőröket az exkluzív hírekért és hogy egyáltalán milyen kapcsolatokban állnak a japán újságírók a rendőrséggel, a rendőrség a jakuzával és a civil emberek hogyan viszonyulnak a jakuzához. Egész részletes magánbeszélgetésekbe enged belelátnunk az érintettekkel. 

De szóba kerül még a japánok külföldiekhez való viszonya és a japán szexipar sajátosságai is terítékre kerülnek. Jake egyébként a mai napig küzd a jakuza kizsákmányoló tevékenysége ellen.

(Ez az első HVG kiadású könyv, ami a kezembe került. Előtte nem is tudtam róla, hogy a Heti Világgazdaság lapkiadáson túl még könyvkiadással is foglalkozik. Bár a nevüket már így is elég garanciának tartottam. Egy kicsit utána néztem miket adtak ki még és annak ellenére, hogy gyakran szakmai jellegű kiadványaik vannak, ezek úgy vannak megfogalmazva, hogy a széles nagyközönségnek is érhető és érdekes legyen. Fogok én még az Ő kiadványaikból szemezgetni!)

2012. szeptember 12., szerda

Natsuyuki Rendezvous



Még a nyári szezonból szeretnék ajánlani nektek egy most is futó romantikus, hétköznapi életről szóló animét. Azoknak sem kell megijedniük tőle, akik a csöpögős szerelmi történeteket nem szeretik, mert ez nem az, nagyon is emberi. Rövid, csak 11 részes.

Egy szerelmi háromszögről szól a történet, amiben a 3. személy valójában már halott és csak a rivális látja. Ebből adódnak a humoros és néha drámai félreértések, mivel a szellemférj nem akarja átengedni a fús-vér fiúnak az özvegyét.

2012. július 31., kedd

Kids on the Slope


Az előző szezonból szeretnék most ajánlani nektek egy hétköznapi életről szóló animét, ami engem nagyon meghatót. A '70-es években játszódik, és két olyan fiú barátságát mutatja be, akik egyébként teljesen különböző személyiségek, és a való életben nagyon nehezen tudnának összebarátkozni (itt se megy könnyen). Az egyik egy stréber osztály első és elég zárkózót, a másik egy harsány, lógós, nagymenő srác, de a körülmények úgy hozzák, hogy kiderül több közös van bennük mint elsőre sejtették volna. A szerelmi életük se lehetne bonyolultabb, mint amilyen a gyerekkoruk volt. Többet nem is szeretnék elárulni.

2012. július 26., csütörtök

Josikava Eidzsi: Muszasi I-V.



Nem olvastam még japán szerzőtől ennyire akciódús, fordulatos, de mégis vérbeli japán történetet. Igazi szamuráj (/rónin) történet, hiteles, de nem unalmas korrajzzal. Az első kötet első oldalától az utolsó kötet utolsó oldaláig lebilincseli az olvasót, szinte letehetetlen letenni, annyira várjuk már mi lesz a karakterek sorsa, mert nem csak főszereplőt, hanem a kisebb mellékszereplők alakját, jellemét és sorsát is mélyen kibontja. Egyik negatív szereplő egyébként az animékből is ismerős lehet: Szaszaki Kódzsíró a Fate Stay Night-ból Assasin, aki Caster szolgája volt. Egyébként Muszashi és Kódzsíró is valóságos történelmi szereplők, ahogy a könyvben említett további szamurájok és daimiók is.

Az öt kötet nem követi születéstől halálig végig Muszashi életútját, csak a szamurájjá válását és nagy megméretetéseit mutatja be. Egészen onnan, hogy ifjú férfiként elindul a szekigaharai csatába és azzal fejezi be, hogy megvív méltó ellenfelével.

Ha a címszereplő alapján akarjuk beosztani az öt kötetet (azért ő a címszereplő is, mert a mellékszereplők mind az ő lépéseitől függnek valamilyen szinten): az első kötet a balga ifjúról szól, aki észhez tér, a második kötet az út keresése és a nagy ellenfeleké, a harmadik a bosszúról, a negyedik az intellektuális fejlődésről szól (azért a kalandok sem maradnak el), és az ötödik elvarrja a szálakat.

A fülszövegben az Elfújta a szélhez hasonlítják (talán mert az előszó írója amerikai), de nekem inkább a Ben Húr jutott róla az eszembe. Hallottam már olyat is, hogy valaki a jókai regényekhez hasonlítja, és Josikava Eidzsi valóban volt olyan termékeny és nagy fantáziával megáldott író, mint Jókai.

Igaz, már nem a legfrissebb, hiszen 2006 óta jelent meg az Ulpiustól 2008-ig folyamatosan a kötetek újra kiadása (Európa kiadó '93-ban már kiadta egyszer), de hozzám még csak most ért el. Viszont annyira megtetszett az író stílusa, hogy elhatároztam a magyarul újonnan megjelenő Taiko című trilógiáját is majd elolvasom, ami szintén történelmi jellegű.

2012. július 10., kedd

Abe Kóbó: A homok asszonya



Egy klasszikus könyvet szeretnék most a figyelmetekbe ajánlani. Annak, aki a japán kultúra után érdeklődik kötelező darab. Nem kell félni viszonylag rövid, kb. 150 oldalas. Főszereplőnk tanár ember, aki szabadnapját jött eltölteni egy tengerparti, homokra épült faluba. Estére megszáll az egyik háznál, ahol csak egy özvegyasszony él egyedül. Csakhogy másnap rá kell döbbennie, hogy csapdába ejtették. Mivel a házak homokkráterbe épültek létra nélkül nincs kiút. A homokot pedig minden este fáradságos munkával kell eltakarítani a házkörül nehogy ellepje. Aki már tehette elszökött a faluból, így a vezetők néha lépre csalnak gyanútlan idegeneket és "röghöz kötik". A regény a szerencsétlen szabadulási próbálkozásairól, gondolatvilágáról és az özvegyasszonyhoz való viszonyáról szól.

A könyv szimbolikusan az életet és a magányt írja le, és hogy mi emberek ezt hogyan tudjuk elviselni. Vérbeli japán regényként nem hiányozhat az egyén és a közösség kapcsolatának bemutatása sem. Nekem erről a történetről Kosztolányi Esti Kornéljának az utolsó, villamosos fejezete jutott az eszembe, ahol a villamos út és az azon való helyezkedés maga az élet út szimbolikusan.

2012. július 3., kedd

A korona hercege





Július 9-től új koreai sorozatot láthatunk az M1-en minden hétköznap délután 16:30 körül, ismétlése pedig az M2-n 21 óra körül. Eredeti koreai címe: Yi San, angol címe pedig: Lee-San. Összesen 77 részes. Elképzelhető, hogy már találkoztatók vele, mert fanfordítása létezik. És nem egy friss darab (Koreában 2007 és 2008 között sugározták), az előző két sorozat előttit vették meg (Silla királyság ékköve - 2009, A királyi ház titkai - 2010).

Személy szerint még nem ismerem a sorozatot, ezért a Koreai Kulturális Központ tartalom leírásából idéznék:

A Koreai-félsziget történelmében az 1600-as évek közepétől az 1800-as évek második feléig tartó időszakot nevezzük a „Remetekirályság” korszakának. Ekkor a nagy háborúk már véget értek, az országot a belső politikai frakcióharcok jellemezték.

A korszak nagy uralkodója Young-jo (Jongdzsó) király (1724-1776), valamint az ő unokája Jong-jo (Dzsongdzsó - Lee San) király (1776-1800), aki a bemutatásra kerülő sorozat főszereplője. A sorozat az ő uralomra jutásának történetét mutatja be.

1762-ben a koreai királyság trónörököse, Sado koronaherceg egy rizsládában raboskodik, ahová saját apja, a király záratja és éhezteti halálra, mert hitelt ad az udvari hatalmasságok vádjainak, akik összeesküvéssel vádolják a herceget. Itt találkozik véletlenül három egykorú gyerek: a bátor, elárvult Song-yeong, akit nagybátyja ad el a királyi udvarba udvarhölgynek, Dae-soo, akit eunuchnak szánnak, de még nem kasztrálták és nagyon fél emiatt, valamint a talpraesett Lee-San, a trónörökös fia, a király unokája. A három gyerek életre szóló barátságot köt. Sado egy festményt bíz Lee Sanra, hogy mutassa meg a királynak, mert akkor megenyhül iránta érzett haragja. Azonban Lee San csak azt éri el, hogy szeszélyes nagyapja kitiltsa őt és anyját a palotából…

A kis herceg ekkor 8 éves. Hosszú és küzdelmes út áll előtte, tele örömmel és bánattal, kalandokkal, gyűlölettel és szerelemmel.

Bővebb leírás az egyes részekről: Elhaym Blogja

2012. június 17., vasárnap

Anime Börze 3. - Tapasztalat


Hogy rögtön a lényeggel kezdjem: Nem volt rossz, de lehetett volna jobb is. Mindenesetre megérte kimenni, mert kicsivel több, mint 5000 Ft-ért sikerült eladnom. (Szóval a járulékos költségek (belépő+asztal bérlés) visszajöttek, és megtérült a befektetés.) És sikerült vennem néhány mangát nyomott áron és cseréltem is egy-két dolgot. Elégedett vagyok, bár ha sikerült volna több dolgot eladnom még elégedettebb lettem volna, de így se panaszkodhatom.

Lehet, hogy érdemes lenne legközelebb karácsony körül rendezni egy ilyet, mert akkor nagyobb a vásárló kedv. És tudom, hogy ez elsősorban egy börze vagyis egy vásár, de azért lehetett volna több program. Az ODR és kártyaverseny láttam, hogy sokakat lekötött, engem nem különösebben izgat az ilyesmi, bár volt olyan eladó, aki unaloműzésképpen részt vett rajta. Azt a beígért, de lemondott figura kiállítást nagyon hiányoltam, bár barátnőm gyakorlatilag rendezett egy kisebbet az eladni valóival. :) Jó "vastagon" is távozott.

Nem mindenkinek jött össze az eladás. Volt aki már dél körül távozott dacból, mert nem sikerült addig semmit eladnia, és olyan is aki csak délután jött eladni és neki se ment a bolt. Nem csoda, mert ez nem így megy! A vérbeli "kofa" nyitás előtt érkezik, az arcáról a vigyort nem tudja nap végéig lemosni (nem unottan ücsörög és várja, hogy a sült galamb a szájába repül, ez pszichológia) és záráskor távozik.


2012. június 15., péntek

Anime Börze 2. - Visszaszámlálás


Jelentem felkészültem a holnapi nagy napra! ^^

Összepakoltam az Anime Börze vásárra szánt dolgaimat. Közbe bekukkantottam minden apró zegzugba. Még egy külön nagytakarítás is kerekedett a dologból és egyáltalán nem húztam közbe a számat. Sőt izgatottan vártam, hogy milyen "kincseket" találok közben, amiről már el is feledkeztem. Mire nem jó egy ilyen alkalom? :)

Több cucc jött össze eladásra, mint mint elsőre számítottam, artbookok, mangák, kártyák, DVD-k, poszterek, kitűzök, kulcstartók...(, ezért az előzetes tervektől eltérve külön asztalt foglaltam, és nem barátnőmmel együtt árusítok, hanem mellette). Csomó-csomó minden, ami igazából szép és jó csak úgyse használom és hát ha másnak meg örömet szerez. Kicsit úgy érzem magam, mintha Yuko boltját (xxxholic) vezetném. :)

Kicsit az előzetes véleményemről: A figura kiállítást sajnálatomra lemondták, pedig ez volt, az eladás mellett, a fő okom, amiért ki akartam menni. Az egyetlen program, ami érdekelt. Ilyenformán a belépő kifizetésének számomra semmi értelme. A kézzel készített ékszerekkel majd Dunát lehet rekeszteni, de kint lesz az AnimeLand, a HoldfényTeam és Seti is hoz figurákat, nem beszélve a hozamhasonló használt cucc árusokról. Hátha veszek is valamit, bár most ahogy átnéztem mennyire nem használtam ki a vásárolt cuccaimat, ennek nem túl sok valószínűségét látom.

2012. május 20., vasárnap

Anime Börze



Most először, és reméljük nem utoljára, június 16-án rendezik meg Újpesten, a Károlyi István 12 Évfolyamos Gimnáziumában az Anime Börze névre keresztelt egynapos programot, amin belül vásár (akár Te is bérelhetsz 500Ft-ért asztalt), cosplay fotózás, kártyaverseny, rajz-fotó-videó pályázat és figura kiállítás várható. De a rendezők várják az ötleteket az oldalakon:

  • Anime Börze honlapja és
  • Facebook oldaluk
  • Facebook esemény, ahol jelezni lehet, hogy részt veszel-e és meg is hívhatód ismerőseidet, illetve láthatód kik fognak eljönni közülük. (Ez a rendezőknek azért fontos, hogy tudják hány résztvevőre számítsanak.)

    A belépő igazán minimális, csak 400 Ft. Figura gyűjtőként kíváncsi vagyok a kiállításra, de eladóként is valószínűleg részt veszek barátnőmmel társulva. 2-3 artbookot, Yu-gi-oh!, Sailor Moon és Pokémon kártyákat, posztereket viszek ki, és amit még addig találok és nincs már rá szükségem, de kifogástalan állapotban van. Barátnőm 100Ft-os "turival" készül majd. De kint lesz még az AnimeLand és több workshop (kézzel készített ékszerek, mütyürök...), de az oldalon az Ott lesznek menüpont alatt folyamatosan szemmel tudjátok kísérni a bővülő listát.

    Egy szó mint száz: Érdemes lesz kijönni! Gyertek bátran! (Metróval könnyű odajutni.)


  • 2012. május 9., szerda

    Accel World


    Ez a néhány hete indult sorozat a közel jövőbe visz el minket, ahol az emberek már az úgynevezett Neuro Linkerükön keresztül csatlakoznak a világhálóra és a virtuális világba, ahol az avatarjaik az egész alakjukra szabhatók és gyakorlatilag tényleg átkerülnek abba a világba.

    Főhősünk, Haruyuki csak ebben a virtuális térben tud sikerélményeket szerezni a játékokkal, mert az életben egy alacsony, duci, félénk fiú, akit mindenki az "alfa hímek" folyton bántanak. Igaz vannak barátai, de mivel lebecsüli saját magát nem veszi észre mennyire szerethető srác. Ebben a virtuális világban találkozik Kuroyukihime-vel (nickname), aki az életben az iskolatársa Haruyukinak és meginvitálja egy sorsdöntő találkozásra, ahol felajánl egy új alkalmazást neki...

    Eddig egy pörgős kis harcolós, romantikus vígjáték és nekem speciel sokkal jobban bejött, mint a hasonló, akár idehaza is vetített "játékos" animék.

    2012. április 30., hétfő

    A Mawaru Penguin Drum és a Shoujo Kakumei Utena összehasonlítása, elemzése


    Mielőtt valaki azt hinné, hogy Dobay Ádám nem rég elhangzott előadásából koppintok előre szólok, hogy nem így van. Ez a bejegyzés teljes mértékben a saját szellemi termékem. (Egyébként már egy ideje nem járok Conokra és bár eltés vagyok és szeretnék majd egyszer eljárni Ádámnak az itt megtartott előadásaira, eddig nem jött össze, mert péntek estefelé utazom haza vidékre és ő nagyjából akkor tartja ezeket az előadásait.)

    Na szóval akkor térjünk a lényegre: a Mawaru Penguin Drum és a Shoujo Kakumei Utena történetét és a karaktereket hasonlítom most össze nektek. Az elemzését a teljesség igénye nélkül írom, mert akár egy teljes könyvet is meg lehetne tölteni vele. VIGYÁZAT spoilerezek is!!!


    A történetek összehasonlítása

    A cél mindkét animében a túlélés, a sors fordítása és a felnőtté válás. Az élet-halál szimbólumai gyakran előkerülnek, mint a sors szó, a napló, a világvége emlegetése, Uténában a párbajok alatti énekben felsorolt jelképek, embrió pózba esnek össze a fekete rózsa párbajozok miután legyőzték őket, az alma, tojás, vér, tűz, koporsó(,amiben szintén embriópózban fekszenek), fekete és fehér macik, de akár a szexualitás révén is. Tele vannak fallikus szimbólumokkal, mint a tornyok (Uténában a csillagvizsgáló, Penguin drumban a Tokyo Tower, ami előtte a Dávid szobor volt torony méretben), Uténában több is van: kard, autó, kaktusz, stb.
    A két főbb szereplő, Uténa és Himari szülei is meghaltak. Uténa ezután önként lemondott volna az életről (Anshy-t is meg kell menteni, mert boszorkánynak tartják), Himari pedig halálos beteg. Egyikőjüknek egy herceg, másiknak egy hercegnő adja vissza az életerejét.


    A Penguindrum utolsó részében az alma, szó szerint az élettel lesz egyenlő, mikor az éhező Kanba és Shouma cellaszerű dobozában Kanba egy almát talál. Shouma erre kijelenti, hogy Kanba lett kiválasztva, ő éli túl, de Kanba megosztotta az almáját Shoumával. Ez a gesztus azt jelentette, hogy megosztják az életüket, a sorsukat. Maga ez a cella doboz is egy életszimbólum, ahogy az Uténában a "mindenkinek megvan a maga koporsója".
    Kanba és Shouma kicsit kamikaze jelleget is mutat az önfeláldozásukkal a nemes célért. Ezt a lelkiállapotukat pingvinjeik is tükrözik a metrón: Shouma pingvinje tojásokat töröget, Kanbáé pedig pornó magazinokat. A pingvin öngyilkos jelölt (kamikaze) jellemét az animében is említik, hogy az önkéntesen elsőként a vízbeugró pingvin a csali, hogy a társai tudják van-e fóka a vízben. Ha van és megeszi a fóka, akkor a többiek életét megmentette. Hasonló szimbólum az Uténában a tojás és a csibe, és még egy felszólítást is kapunk vele: "Ha nem tudja feltörni a tojáshéjat, a csibe úgy hal meg, hogy meg sem született. Mi vagyunk a csibék. A világ a tojás. Ha nem repesztjük meg a világ héját, meghalunk, anélkül, hogy megszülettünk volna. Törd fel a világ héját! A világ forradalmáért!"
    Ha már az állatoknál járunk gondolom észrevettétek az Aliz Csodaországban utalást, a két fekete nyúllal a Penguin Drumban. Ugye a nyúl az az állat, aki Alizt egy másik világba vezeti, Kanbát pedig a Sors Vonatára (a metróra) csábítja maga után. Ezenkívül az Uténában is vannak fura állatok, amik az egyes karakterek lelkiállapotát tükrözik, pl. Nanami tehénné válva, vagy a 3 utánfutója elefánttá, és a Csúcsú nevű majom, ami Ashyé.

    Visszatérve kicsit az áldozat szerepére a következő uténás idézet mutatja be a legjobban, hogy mit is értenek az alkotok ezalatt: "Az őslények meghaltak és energiaforrásokká alakultak, amiket kibányászunk, mint például az olaj és a szén. Egy ilyen áldozat nélkül a ma is létező, energián alapuló társadalom nem létezne. Mindig szükség van áldozatokra."

    A közlekedési eszközöknek is van szerepe: A Penguin drumban a metró egy életút, vagy ahogy az animében említik sors szimbólum, az Uténában autó van erre a célra. Annak is van jelentősége, hogy ki kivel utazik és hol ül hozzá képest. (Az Uténában ahogy Touga egyre tehetetlenebb lesz, úgy egyre kisebb járművel "közlekedik". Először még az autó anyósülésén foglal helyet, aztán egy motort vezet(, de ezt legalább ő vezeti), aztán biciklizik, de az meg csak egy helyben áll miközben hajtja...)

    Mindkét animében egy-egy tárgy körül fakadnak a problémák: az Uténában a párbajozók gyűrűje körül, amit még anno a herceg ajándékoz Uténának, hogy elvezesse hozzá. A Penguin drumban pedig a napló körül, ami különös erővel ruházza fel tulajdonosát, kicsit úgy, mint a Rózsamenyasszonya a jegyesét az Uténában. A naplóval és a párbajokkal is a világ forradalmasítása a cél. Van egy-egy alak, (Akio és Sanetoshi) aki a háttérből irányítja a dolgokat. Mind a kettőt a csillagokkal és ezáltal a világgal hozhatjuk kapcsolatba.
    Az Uténában egész végig a világvégét emlegetik, aki igazából egy személy, Akio. A Penguindrum végén is a világ elpusztítását emlegetik, mert Sanetoshi meg akarj változtatni azt erővel, amiben semmire se vihette, és amiben egy én nevű dobozba kényszerült, ahol teljesen egyedül van/volt.


    Közös momentum még a napló, ami a Penguin drumban erőteljesebben jelen van, az Uténában Sajonji és Anshy cserélnek naplót, amit Touga megsemmisít, valamint Nanami ifjú hódolója is naplót vezet. Bár a Penguin drum naplója az Uténában inkább a Világvégétől származó levelekkel hozható összefüggésben, mivel a párbajozók a levelekben leírtaknak megfelelően cselekszenek, ahogy Ringo a naplóban leírtakat követi. Ezek is egyfajta életút szimbólumok. Mindkét történetben bonyolult szerelmi háromszögek vannak. Megjelenik a családon belüli szexuális erőszak is (Yuri és az apja, Anshy és a bátyja).
    Mindkettőben kiderül, hogy az eleinte idegeneknek tűnő középiskolások kisgyerekkorukban már találkoztak. A rendező nagyon szeretheti a curry-t, mert a Penduin drumban külön curry nap van, ami kicsit még a szeretet szimbólumává is válik, az Uténában pedig személyiség cserélő curry található. Mindkettőben van egy-egy lánypáros(, akik igazából hárman vannak), hogy átvitt értelemben is megjelenítsék az eseményeket: Penguin drumban a metrós kijelzőtáblán szereplő Double-H, és az Uténában az árnyékszínházas és rádióbemondó lányok. A magical girlös átváltozások is megvannak itt is, ott is (rakéta és egyebek fantasztikus dolgok, párbajtérre jutás).

    A karakterek összehasonlítása

    A karakterek között is látok némi hasonlóságot, mind külsőleg, mind belsőleg, bár nem feltétlen egy az egyben.

    Sanetoshi két karakterrel is összefüggésbe hozható az Uténából: Nemuro professzorral és Akio-sannal. Mind a hárman intelligensek, sármosak és nem kaptak szeretetet, vagy nem úgy ahogy ők szerették volna. Sanetoshi és Akio, akiket már korában is említettem, ők azok akik a háttérből irányítanak, és negatív irányba befolyásolják az embereket. Akio nevének jelentése Esthajnalcsillag, vagyis maga az ördög, ő a Világvége. Fiatal fiú korában ő volt Diosz (neve jelentése Isten), a herceg, aki életcélt adott a gyermek Uténának. Némi filozófiai vonalat is látni vélek, mint Nitsche "meghalt az Isten" kijelentését abban, amikor Akio kijelenti, hogy a szobája Diosz sírja. Valamint John Locke nézetét miszerint a gyermek ártatlanul, tiszta lappal (Tabula rasa) indul neki az életnek csak a társadalom befolyásolja negatív irányba – gondoljatok csak Dioszra, aki fiatal fiúként herceg csak felnőtten lesz ő a Világvége, azáltal hogy „elvesztette a nemes lelkét”, bukott angyallá vált, ha úgy vesszük.
    Térjünk rá a Nemuroval való hasonlóságra: Nemuro is egy kiüresedett zseni és rég meghalt, mint Sanetoshi. A Mikage Souji néven "újjászülető" Nemuro levéltáros, és úgy faggatja az áldozatait, hogy meséljenek magukról és menjenek mélyebbre és mélyebbre a lelkükben, ahogy Sanetoshi a könyvtárban Himarit. Befolyásos diákként ismerjük meg Mikage-t, aki kétes ügyletekbe bonyolódott, de mikor rájön mit tett a múltban, és hogy ő valójában halott, eltűnik. (Pontosabban Akio megállította neki az időt és káprázatot bocsátott rá.) Nemuro és Sanetoshi is egy olyan projekten dolgozott, ami forradalmasította volna a világot, így el lehetett volna nyerni az örökké valóságot.


    Touga és Kanba , mindkettőjükről elmondható, hogy nőcsábász báty, aki látszólag hűvösen bánik a (valódi) húgával, de igazából törődik vele.


    Mickey és Shouma, a gyerekesen naiv fiútestvérek, és a hozzávaló nyílt, őszinte tekintet. Gyakorlatilag mindketten új lánytestvért választottak maguknak a régi helyet mielőtt rendeződnének a dolgok és később rájönnek, hogy ennél többről van szó. Ezenkívül Mickey még Tabukival is mutat némi hasonlóságot: zongoráztak gyerekkorukban, de abba hagyták frusztráltság miatt. (Mickey is már csak egy számot játszik.)


    Masakot igazából két nővel is párhuzamba tudom állítani az Uténából. A külső jegyek miatt Jury-t veszem előre. Jury-senpai és Masako, két karizmatikus nő, akit félrevezetnek a szerettei. Emellett Masako, Nanamihoz hasonlóan, féltékeny a nőcsábász bátyára. Uténa mondja egyszer Jury-nak, mikor nem az egyenruhájában látja, hogy úgy néz ki, mint egy szupermodell. Ebből a szempontból pedig Yurira hasonlít, aki csinos színésznő. Ezenkívül más hasonlóság is van Jury és Yuri között (a nevüket nem is említve): mindketten titokban egy másik lányba szerelmesek úgy, hogy egy férfival hozza össze őket a sors.


    Van egy hasonlóság, amiben nem vagyok olyan biztos, mint az előzőekben, mert nem ennyire nyilvánvaló és az is lehet, hogy tévedek vele kapcsolatban (persze, ez sosincs kizárva :) ). Momoka az Uténa-Anshy párossal lehet párhuzamban.

    Hadd magyarázzam el azt, hogy miért gondolom, hogy az Uténában szereplő két külön karakter valójában egyetlen nő két személyisége! Több jelképben is azt látom, hogy kiegészítik egymást egy egésszé:
  • A fehér és kreolos bőr, mint a Jin és Jang szimbólumok.
  • A két, egymás mellett elhelyezkedő, félkör alakú ágy, amibe úgy fekszenek le, hogy az árnyékuk úgy változik, mintha egy emberből válnának szét, ketté
  • Az egyik endigben a herceg Uténát, hercegnőként öleli magához, és mögülük válik ki a hercegből még egy és Uténából Anthy. Még ráadásul ugyanazt a férfit szeretik és közben mégis ragaszkodnak egymáshoz.
    Van egy olyan elméletem is, hogy a'90-es években (de különben lehet, hogy a mai napig) még a japán lányokban nem dőlt el teljesen, hogy a "fehér", modern, sportos, fiúsan öltözködő és viselkedő nőkre akarnak hasonlítani. Vagy inkább a kreolos, házias, csendes, hagyományos értékeket valló indiai nőkhöz, abban a tradicionális, nőket háttérbe helyező indiai társadalomban, amilyen hasonló régen az övék is volt.

    Momoka, ahogy Uténa és Anthy is (előbb vagy utóbb) visszautasítják a "főgonosz" közeledését, és az ők közvetlen vagy közvetett közbenjárásuknak köszönhető, hogy sikerült megállítani a terve végrehajtásában. Mindketten(/hárman) másokra gondolnak először és csak azután magukra.

  • 2012. március 30., péntek

    Mawaru Penguin Drum



    A még frissnek mondható, 2011-es, 24 részes Mawaru Penguin Drumot szeretném most bemutatni nektek. Egyszerre vígjáték és dráma, némi szimbolikával spékelve.

    Először nem tűnt fel, de aztán egyik barátnőm felhívta rá a figyelmemet, hogy a nagy kedvenc Uténám szerzőjének hosszú évtizedek után új sorozata volt. Bár én az Uténát még mindig jobban szeretem, egyszer azért ezt is meg kell nézni. Érdemes, mert igazán egyedi és amellett szórakoztató is.

    Az események három testvér körül zajlanak. Himari a csendes, jóravaló húgica. Kanba bátyus a nők kedvence, és Shouma a naiv és kedves fiú. Szüleik elvesztése után csak egymásra számíthatnak és egy igazi, meghitt családi légkört alakítottak ki. Csakhogy a felszín alatt nem egy rémes titok lappang...

    Az első, amivel szembesülniük kell, hogy Himari, fiatal kora ellenére halálos beteg. A fiúk megpróbálják megszépíteni utolsó napjait. Mikor Himari összeesik éppen a pingvineket mentek megnézni. A kórházban azonban Himari meghal. Vagy mégse? Ugyanis feltámad, de ez az állapot csak ideiglenes. Egy felsőbb hatalom, ami Himari ajándékában rejtőzik visszaadta a lány életét, de cserébe a rejtélyes Pingvin Dobot kéri a fiúktól, amiről alig kapnak információt. A keresgélés során megismernek néhány átlagosnak látszó, de lelkileg sérült embert, akikkel kölcsönösen is hatással lesznek egymásra.

    A néhol kicsit furcsa megjelenítés ne riasszon el senkit! Higgyétek el érdemes kivárni! Erre az animére aztán igaz, hogy soha semmiben nem lehetsz biztos!!!


    2012. február 19., vasárnap

    (New York Times) Best Sellers



    Most egy kisebb észrevételemet szeretném megosztani veletek. Biztos vagyok benne, hogy a témában van nálam avatottabb is. Ezért nem is szeretnék bele bonyolódni, de megjegyzésben nyugodtan ki lehet javítani, hozzátoldani.

    Nem csak japánnal kapcsolatos könyveket szoktam olvasni. (Gondolom ezzel nem vagyok egyedül.) És ha már könyvajánlót is "vezetek" Nektek gondoltam megosztom a tapasztalataimat. Az a szokásom alakult ki, hogy mielőtt megvennék egy könyvet magamnak elolvasom könyvtárból vagy barátoktól kérem kölcsön. Teljesen véletlen úgy alakult, hogy az utóbbi évben, ami nem manga vagy japán szerző műve volt a kezemben és annyira megtetszett, hogy felkerült a megvételes listámra, az New York Times Best Seller volt. Eddig erre oda se figyeltem, de most azon gondolkodom, hogy a későbbiekben ezt is figyelembe veszem. Igaz, attól még, hogy egy könyv jól fogy és népszerű még nem biztos, hogy olyan élvezetes és maradandó érték is. Mindenesetre ezeket a lent felsorolt könyvek bátran ajánlom a figyelmetekbe, ha nem japánnal kapcsolatos olvasmányra vágytok és a leghíresebb lap ajánlatával:

  • Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei
  • Komfortos mennyország
  • Leány gyöngy fülbevalóval
  • Millenium trilógia
  • 2012. február 1., szerda

    Another



    Egy tipikus japán horror filmre hajazó anime sorozat indult a hetekben, ami a feszültségkeltésre alapoz a ki nem mondott rejtélyekkel és egy lány halálával, gusztustalan részek nélkül. Persze mivel fiataloknak szóló műfajról van szó alapvető, hogy középiskolában játszódjon.

    26 évvel ezelőtt a 9. évfolyamos 3. osztályos középiskolás Misaki Mei meghalt. A körülményeket mindenki másképpen ismeri és nem is szívesen beszélnek róla. Az osztálytársai szerették, mert kedves lány volt, jó tanuló és élsportoló. Csak pozitívat lehetett róla hallani. Ezért is furcsállta mindenki a hiányát, mire egyik osztálytársa kijelentette, hogy Mei nem halt meg és ehhez a nézethez az egész iskola csatlakozott. Fenntartották a padját és még az érettségi ünnepségen is kapott helyet az igazgatótól. De amire senki nem számított: Mei megjelent az érettségi tablón holtsápadtan.

    Sakakibara Kouichi Tokióból költözött Yomiyamiba és abba a középiskolába kezd járni, ahol 26 éve történt ez az eset. Ráadásul pont a 9. évfolyam 3. osztályába. Az egész iskola a diákokat és a tanárokat is beleértve titokzatosan viselkedik. Egyértelműen titkolnak valami szörnyűt, ami a lelki világukra és az egész hangulatukra nézve rossz hatást tesz...

    Aki nem bírja az eléggé lehangoló és eleinte vontatott sztorit annak nem ajánlóm, de akinek már bejött a japán horror filmek hangulata, annak ez is tetszeni fog. Én eddig jól el vagyok vele.

    Carnival Phantasm



    Úgy tűnik a crossover manapság elég népszerű lett. Ezelőtt még csak a Clampnál lehetett látni hasonlót. Illetve 2008-ban a "Weekly Shonen Sunday 50. évfordulója alkalmából, mely egyben Rumiko Takahashi 30 éves pályafutásának évfordulója is volt, a hölgy három nagysikerű művéből készítettek egy-egy kb. 30 perces részt, melyeket az erre az alkalomra szervezett „It’s a Rumic World” elnevezésű kiállításon vetítettek le. Ezek az Urusei Yatsura, a Ranma ½, és az Inuyasha című animék legújabb epizódjaik voltak." (idézet: AnimeAddicts)

    És most a Type-Moon művek (elsősorban visuel novellek vagy PSP játékok, amikből később anime készült, legismertebb a Fate Stay Night és a Tsukihime) kerültek sorra egy összeolvadásra. Nekem kicsit erőltetettnek tűnt, és olyan se füle se farkának. (Persze nem is volt semmi konkrét története, ahogy a carnival szó is mutatja csak buli és őrültség az egész.) Az első és a nyolcadik rész kivételével a többi nem tetszett.

    2012. január 20., péntek

    Murakami Haruki: Norvég erdő


    Egy híres japán író kissé melankolikus és sötét hangvételű művét szeretném bemutatni nektek. Ne rémítsen meg senkit a fenti jellemzés, mert szerintem ez tipikusan olyan mű, ami mindenkinek egy kicsit mást mond és újra olvasva is nyerhet új értelmezést.

    Egy japán férfi visszaemlékezése a '60-as évek végi fiatal korára. A szerelmének a kialakulásáról szól, annak hétköznapi és kevésbé hétköznapi voltával együtt. Mert egy igazi kapcsolat nem úgy kezdődik, hogy első látásra szerelmesnek lenni... És közben sem csak az van a világon, hanem egyéb fontos dolgok is. Például: egy jó barát elvesztése okozta seb, új ismeretségek, egy másik lány, az egyetemhez és a kollégiumhoz való alkalmazkodás...

    Inkább csak 18 éven felülieknek ajánlom, mert a közepétől erősen szexuális töltetű.

    2010-ben filmet is készítettek belőle, ami a magyar mozikba is eljutott.

    Az tény, hogy látszik rajta a japán embereknek a környezetüket megfigyelő és azon elmerengő tulajdonsága. Néhol kicsit filozofikus és szimbolikus, de valahogy pont ez fogott meg benne. (Mielőtt megijesztenék valakit, ez a legkevésbé szimbolikus műve, és abszolút érthető azok nélkül is.) Beemelek ide 3 idézetet a könyvből, hogy közelebb hozam hozzátok:

    "Elfogadsz tőlem egy jó tanácsot?
    – Mondd.
    – Soha ne sajnáld magad. Csak az idióták azok, akik sajnálják magukat.
    – Majd észben tartom – ígértem."
    347.oldal

    "Vannak ezek a nagy sütisdobozok, amikben többféle aprósütemény van összeválogatva. Van köztük olyan, amit szeretsz, és olyan is, amit nem annyira. Először kieszegeted belőle azokat, amiket szeretsz, végül nem marad benne más, csak amit nem szeretsz. Én mindig erre gondolok, amikor valami rossz dolog történik velem. Ha most ezeket szépen lenyelem, utána minden rendben lesz. Mert az élet egy sütisdoboz."
    362.o.

    "… év olyan volt számomra, mint egy mocsár. Mély, sűrű, ragadós mocsár, ahova minden lépésemnél beleragad a cipőm. Kimerülten vánszorogtam a sárban. Sem előttem, sem mögöttem nem látszott semmi, csak a végtelenségbe nyúló, sötét mocsár. Az idő bizonytalan lépteimhez igazodva csordogált. A körülöttem lévő emberek haladtak előre, de én és az időm csak vonszoltuk magunkat a mocsárban. […] Nem voltam biztos benne, hol vagyok. Azt sem tudtam biztosan, hogy jó irányba haladok-e egyáltalán, csak annyit, hogy haladnom kell valahová, hát lépdeltem előre monoton egyhangúságban."
    341.o.

    Moly.hu-n még több idézetet találhatok.

    Nurarihyon no Mago / Grandchild of Nurarihyon



    Új kedvencem született. Még viszonylag fríss animéről van szó, 2010-es az első és a 2011-es a második évada. Kicsit olyan mintha az Inuyashát a Natsuméval keverték volna össze, plusz egy kis jakuza klán beütést kölcsönöztek neki.

    A történetünk főszereplője Nura, egy 12 éves ember fiú, de negyedrészt, a nagyapja révén démon/youkai (13 évesen a youkaiok már felnőttnek számítanak). A nagyapja őt jelölte ki az örökösévé, a démon klán leendő vezérének. Csak az a baj, hogy nappal ember és csak este tud démon formát ölteni az unokája. Ráadásul Nura nem is akar vezér lenni.

    Az első évad gyakorlatilag arról szól, hogy elfogadja-e a sorsát, de közbe hülyéskedik az ember iskolatársaival és persze szerelmes lesz...

    A második elkezdése után olyan érzésem volt, mint a Rozen Maidennél, hogy az első lightosabb, viccesebb, a másodiknál fordul véresen komollyá a dolog (,bár már az első évad felétől se panaszkodhatunk unalomra). A másodikban derül ki 2-3 részen keresztül egy visszaemlékezés formájában, hogy Nura nagyapja miért ember asszonyt választott magának, és hogy miért kellett Nura apjának, a nagyapjának a fiának meghalnia...

    A zenéjét is nagyon megszerettem!!! Az OST-ről szinte az össze szám tetszik. Bátran merem ajánlani mindenkinek.

    2012. január 3., kedd

    Aggodalmak


    Úgy tűnik egyre kevésbé kifizetődő itthon az anime / manga ipar. Kiadók szüntetik be a mangáik kiadását, és a kifizetődőbb fantasy és háborús művekre koncentrálnak, ami biztos nagyobb érdeklődésű kört mozgat meg. Mondjuk engem speciel a Deltavision MÁGUS és egyéb fantasy könyvei, valamint a Fumax háborús játékai hidegen hagynak. A Mangaattack kiadó teljesen meg is szűnt, ami mondjuk nem csoda, mert nem kimondottan színvonalas műveket választott be, inkább csak a "bezárás" előtt kezdték kapiskálni.

    Emellett sajnos Animax - Mangafan lendülete is alábbhagyott. Az animaxos folytatások maradoznak el (pl.: a beígért D.Gray-man és Bleach). A Mangafan a régóta futó mangáikat viszi inkább és az újabbakat, amiket már több mint egy éve bejelentett csak részben teljesíti.

    Ami még talán ezeknél is szomorúbb, hogy bezárnak üzletek. Először a Lurdy házban lévő King comic adta be a kulcsot 2007/8 körül, ahol amerikai és japán eredetű képregényeket lehetett kapni több nyelven és többféle figurát is. Aztán kb. egy éve. 2010 november végén a Moonlight Meido teaház kényszerült bezárni, ami nagyszerű találkozó hely volt. 2011 októberében a Holdfényteam kényszerült költözésre, szerencsére nem bezárásra. Most pedig az AnimeLand jelentette be, hogy megszüntetik az üzlethelyiséget, bár conokra a továbbikban is kijárnak majd. A megmaradt üzleteknek csak az apró és hamis cuccokkal éri meg foglalkozniuk, illetve mellékesként más termékek mellet egy-egy nagyobb figura "elfér" és pár manga.

    Az animeconok is változnak. Tekintve, hogy újabb szervezők jelentek meg az utóbbi években, ezzel a játékok nagymértékben teret hódítottak. Ami nem lenne feltétlen baj tekintve, hogy a többféle program nagyobb közönséget vonz, de remélem ez nem fog "elkorcsosuláshoz" vezetni. A franciaországi conon jól megférnek egymás mellett az anime-, a fantasy- és a sci-fi -rajongók. Lehet, hogy ezzel próbálkoznak itthon is? (Csak nem sok sikerrel... Vagy egyszerűen csak támogatókat akartak szerezni...?)

    Félek mi lesz 5-10 év múlva...

    2012. január 1., vasárnap

    Haruko hercegnő



    Arra gondoltam az új évtől kezdve már nem csak animéket és filmeket ajánlok nektek, hanem érdekes olvasmányokat is.

    Első ilyen ajánlatom John Burnham Schwartz-tól a Haruko hercegnő.

    A mostani japán hercegi párra szokás azt mondani, hogy újító szellemű, de valójában a reformokat már a mostani koronaherceg szülei, a császári pár kezdeményezte még anno. Az első nagyobb változás a II. világháború utáni amerikai fennhatóság alatt történt, amikor a császárnak (a mostani koronaherceg nagyapjának) le kellett mondania isteni származásáról és embernek kellett nyilvánítania magát. Azóta az ő fia volt az első, aki nem nemes kisasszonyt, hanem polgári származású lányt vett el, ezzel frissítve a vérvonalat. Ennek a hercegnének, aki most már császárné, az élettörténetét követhetjük végig ezen könyv lapjain.

    Az író nem hivatalos életrajzot készített, hanem adatgyűjtései alapján írta meg ezt félig fiktív könyvet. Azért fiktív, mivel olyan párbeszédek vannak benne, amikről a szerző nyilván nem szerezhetett tudomást, de ez teszi könnyeddé és olvasmányossá a művet. Ezenkívül a végkifejlet is kitalált. A könyv ennek ellenére hitelesen mutatja be az eseményeket, a korabeli japánt és a császári családot, és az ezekben végbe menő változásokat.

    Érdemes elolvasnia annak, aki szereti a japán kultúrát és történelmet, de az se ijedjen meg, aki csak egy könnyed esti olvasmányt akar. Még felhívnám figyelmeteket arra, hogy ez a mű nem csak élvezetes, de egy könyvkötészeti mestermunka is! Gyönyörű, egyszerűen imádom!!! Keménykötésű, fűzött, a borítóra a cím és a szerző neve egy nagyon szép és érdekes módon van ragasztva.