Stan és Pan japánban, kicsit másképpen

Sok filmben lehet látni, hogy a nagy lakli mellett ott van a vékony nyurga. Legtöbbször ez a poénok forrása a filmekben, már Stan és Pan óta, legyenek akár fő-, vagy mellékszereplők. Gondoljunk csak a Bud Spancer - Terence Hill filmekre, vagy a Karib-tenger kalózaiban arra a katona párra, akik még az első film elején tartoztatják fel Jacket a hajó lopásban, és arra a kalóz párra, ahol a horihorgas vékony mindig elhagyja a szemét. A két karakter különbözősége adja a legtöbb poént. Az irányítás általában a nagydarab kezében van, de nem feltétlen.

Hasonló elven van kitalálva nálunk, Magyarországon az a két szerep, amit egy magyar humoristának egyszer biztosan el kell játszania életében, a Hacsek és Sajó.

A japánok ezt is egy kicsit átértelmezték. Náluk a nagydarab vagy túl komoly karakter kiegyensúlyozására betesznek egy helyes kis gyereket, vagy gyereknek kinéző alacsony figurát. Ez történt Zaraki Kenpachi és Kusajishi Yachiru (Bleach); Sesshomaru, Rin és Jaken (Inuyasha); valamint Mori-senpai és Honey-senpai (Ouran Highschool Host Club) esetében. Ezek között a karakterek között mindig egy életre szóló, nagyon szoros kapcsolat van. Sesshomaru és Kanpachi tulajdonképpen fogadott lányukként szeretik a másikat, Honey-senpainak pedig Mori-senpai a leghűségesebb híve és "dadája". Ez által kiderül a ránézésre hűvös, megközelíthetetlen, unszinpatikus férfiről, hogy érzőszíve van.

Ez a titka a közönség kedvenceknek. És ezt mi más bizonyítaná jobban, minthogy évente többször is játszanak nálunk Bud Spancer - Terence Hill filmeket.