Bishounnen

Húgommal, akivel a szinkronos animéket szoktuk nézni elbeszélgettünk nemrég az animékben felbukkanó tipikus anime szépfiúkról. Egészen konkrétan a Bleachel kapcsolatban jött elő a téma. Arra a következtetésre jutottunk, hogy pont azokat a pasikat kedveljük, akiket az életben tuti nem választanánk párnak

Megmondom őszintén a Bleachet csak azért nézem, mert jó férfi karakterek vannak benne, és tényleg felnőtt férfiak, bár a főszerep még mindig a tiniké. Maga a történet nem nagyon köt le, mert elég lassan halad a hosszú harcoktól, önmagában a shounen fight nekem nem elég.

A húgom kedvence a nagymenő fasza gyerek Renji. Az ő stílusa TV-ben még jól átjön, és élvezni is lehet, de az életben pont az ilyeneket kerüljük, mert tapintatlan bunkok, és mi érzékenyek vagyunk, bár a húgom nem szívbajos :), én már annál inkább.

Nekem Byakuya a kedvencem a Bleachből, bár az abszolút fangirlt Sesshomaru tudja kihozni belőlem az Inuyashából, de végülis ugyanaz a kaptafa mindkettő. Ha jól gondolom ezt a tipikus rideg szépfiút a szamurájukról mintázták, akik mindig tökéletesen viselkedtek. Mivel mindig késznek kellett lenniük a halálra, ezért sokat tőrödtek a kinézetükkel, hogy a holttestük kifogástalan legyen. Nem beszéltek feleslegesen, mert felelőségre lehetett vonni, ha megsértett valakit, vagy ha butaságot mondott. A sértett fél párbajra hívhatta ki. Ezért keveset beszéltek, és akkor is csak ha teljesen biztosak voltak a dolgukban, így elkerülhették a konfliktust. Na, de a mai világba, akivel nem lehet kommunikálni, azzal nagyon kapcsolatot se lehet létesíteni, mert "néma gyereknek anyja se érti a szavát". Egyébként a leglátványosabban ez a D. Gray-manben Kandánál vehető észre, ahol konkrétan ki is mondják, hogy antiszociális természet. Mégis a titokzatosság megfogja az embert. Arról nem is beszélve, hogy a történet legelején még szinte ők a rossz fiúk, akiket persze félre ismerünk, és kiderül róluk, hogy a hűvös külső érző szívet takar.

És ha már rossz fiút említettem nézzük meg a tényleges Bad Boy-okat. A Bleachnél maradva itt van rögtön Aizen, akit először, mint áldozat, aztán mint fő gonoszt ismerhetjük meg. Pont az előző fordítottja. Miért is szeretjük a rossz fiúkat? Olvastam erről nem rég egy cikket egy újságban: Állítólag azt szeretjük az ilyen férfiban, hogy kiszámíthatatlan, és csak azért pofozzuk fel, hogy utána megöleljük. A rendes fiúk pedig untatnak minket, ezért mi hagyjuk ott őket. (-nem szószerinti idézet, csak emlékfoszlány) Hát nem tudom ki hogy van vele, de a patkánynak kívül tágasabb.

Egy másik fajta, inkább fiú, semmint férfi típus, a kis elesett, aki kihozza belőlem az anyai ösztönöket, mint pl. Subaru a Tokyo Babylonból, vagy Ichiru a Vampire Knightból. A legszívesebben magamhoz szorítanám, és foggal körömmel védeném.

Talán az írásaimból már kitűnt, hogy romantikus alkat vagyok. Az életben szinte biztos, hogy olyan párt választanák magamnak, mint a naiv, de megbízható családapa Aoki az X-ből, vagy Togusa a Ghost in the Shellből.

Sokak kedvence még a kópé királyfi. A mindig életvidám, humoros optimista, mint Lavi a D. Gray-manből, vagy az ikrek az Ouran Host Clubból.