Murakami Haruki: A határtól délre, a naptól nyugatra

Újabb Murakami Haruki könyvet olvastam ki. Le se lehetne tagadni, hogy a "Norvég erdő" szerzőjének a műve. Sokban hasonlít a kettő. Ennek a műnek a középpontjában is egy középkorú férfi van, aki visszaemlékszik a gyerekkorára és az első szerelmeire. Nagyon is életszagú. Nem az a tipikus amerikai minden jó, ha vége jó. Egészen az utolsó oldal elolvasásági nem tudhatod biztosan mi fog kisülni az egészből, mert még mindig érhet meglepetés. Ebbe is kevesebb misztikus elem került, mint ahogy a Norvég erdőbe is. Viszont kb. fele olyan hosszú, csak 200 oldalas. Tehát 2-3 nap alatt ellehet olvasni (vagy egy hétvégi napon), és miközben olvassa az ember fel se tűnik milyen sokat haladt már, mert annyira magával ragadja a történet.

Azt írják a borítóján, hogy "Japán módra megírt, álomszerű Casablanca-történet". Annyiban hasonlít a Casablancára, hogy mindkettő főszereplője egy középkorú, sármos bártulajdonos, akinek bonyolult szerelmi élete van, és a bár zongoristája a barátja, akit a könyv vége felé megkér, hogy ne játssza többé a kedvenc, szerelmes számát, amit előtte majdnem mindennap hallgatott.

Életrajzi sajátossága a műnek, hogy a szerzőnek is volt saját bárja és le is írja a könyvben mi a jól működő bár titka.

Erre a könyvre is igaz a mondás: "Az ábrándozás az élet megrontója" (Vörösmarty Mihály: A merengőhöz).

Shirahime Sho megjelenés

 Na végre ez a nap is eljött, már azt hittem nem is lesz belőle semmi. Karácsonyi Mondoconra ugyanis megjelenik a kedvenc mangaka társaságom, a CLAMP egyik régebbi (1992-es) alkotása, a Shirahime Sho (Fehér hercegnő). Nagyjából pont két éve, 2010 novemberében jelentették be a Mangafannál, hogy megfogják jelentetni. Írtam is ezen alkalomból egy bejegyzést "Esély latolgatás" címmel, amiben a további lehetséges CLAMP művek megjelenésén filozofáltam. Akkor még reméltem, hogy féléven belül a kezem között tudhatom, ami nem jött be. Viszont a Vampire Knight-nak azóta már az ötödik kötete is kint van, amivel együtt jelentették be, és ez egy kicsit fájópont nekem, bár a VK-t is szeretem.