Bye-bye Conan

Sajnos az 50. résznek is vége a Detective Conanból, és ha a nézettsége a 2009-es tavaszi animecon óta sem javult, akkor valószínűleg ez volt az utolsó rész, amit láthattunk a sorozatból magyarul.

Van egy olyan érzésem, hogy azért kezdték játszani a Conant az Animaxon, mert a beszerzőknek úgy látszott sokan szeretik a retrot (megjelent DVD-n a Sendybell, Nils Hollgerson...). Ugyan Magyarországon még nem futott, de pont amikor az RTLklub a Sailor Moont és a Dragon Ballt sugározta vele egyidőben a német RTLII-on is ment a Sailor Moonnal, Pokémonnal együtt a Detektive Conan. Akkoriban ('90-es évek közepe/vége) ezeket sokan nézték az akkori általános- és középiskolások közül. Sajnáltam is hogy mi nem tudtuk fogni ezt a csatornát. Csakhogy a mai tizenévesek már nem díjjazák ezt a grafikát, és hiába jó a story, ha nem tetszik a rajz. Bár ha egy olyan verekedős anime lett volna, mint a Yuyuhakuso biztos ezrekkel többen nézik. Ez azért egy kicsit szomorú. Mert úgynézki nálunk szinte csak a shounen fight megy, meg az erőszak, ha arra gondolok, hogy a vezető animék itthon a Bleach, Death Note és a Naruto.

Ha Conan egy bishi lenne tuti a plafont verdesné a nézettség, bár a készítésének időszakában biztos szépfiúnak számított a tini fiú énje. Egyébként aki szereti Agatha Christi Poirot történeteit, vagy Sir Arthur Conan Doyle Sherlock Holmesát, annak ajánlom, hogy nézze meg a Detective Conant, mert tetszeni fog neki, és fordítva, akinek tetszett a Conan nyugodtan nyúljon a fenti munkákhoz. Olyen tipikus elemek szerepelnek a Detective Conanban is, mint a "tettes még itt van a szobában", félrevezetések, bűn átvállalások... Valamint James Bond sem marad ki: titkosügynöki kellékek, mint a kábító lövedék, hangmodulátor stb., és az öltöny, hogy sármos legyen. bár ez iskolai egyenruha, mégsem lehet még kisfiúként sem látni Conant enélkül, mint az Ifidetektívek, akik hétköznapi ruhát szoktak viselni.

Egyébként innen üzenem az Animax vezetőinek/szerkesztőinek (?), hogy ha már retrot akarnak venni, akkor még ma is megállná a helyét a "World Masterpiece Theater" Nippon Studio projekjei (Les Miserables: Shoujo Cosette, Ai no Wakakusa Monogatari, Wakakusa Monogatari: Nan to Jou Sense, Akage no Anne, Flanders no Inu, Perrine Monogatari, Shoukoujo Sara). És ezekkel nem csak az animéseket lehetne megcélozni. Többségük itthon is ismert regény alapján készült, több film változatuk is létezik, és mindig megérintik az ember (de főleg a lányok és nők) szívét.
Valamint hamár így feléledt a Dragon Ball, akkor ott van a Sailor Moon is, aminek az utolsó sorozatát az RTLklub se vetítette még. Bár ez utóbbi akkor lenne igazán élvezhető, ha a régi szinkronhangokat is be lehetne szervezni.