Murakami Haruki: Norvég erdő

Egy híres japán író kissé melankolikus és sötét hangvételű művét szeretném bemutatni nektek. Ne rémítsen meg senkit a fenti jellemzés, mert szerintem ez tipikusan olyan mű, ami mindenkinek egy kicsit mást mond és újra olvasva is nyerhet új értelmezést.

Egy japán férfi visszaemlékezése a '60-as évek végi fiatal korára. A szerelmének a kialakulásáról szól, annak hétköznapi és kevésbé hétköznapi voltával együtt. Mert egy igazi kapcsolat nem úgy kezdődik, hogy első látásra szerelmesnek lenni... És közben sem csak az van a világon, hanem egyéb fontos dolgok is. Például: egy jó barát elvesztése okozta seb, új ismeretségek, egy másik lány, az egyetemhez és a kollégiumhoz való alkalmazkodás...

Inkább csak 18 éven felülieknek ajánlom, mert a közepétől erősen szexuális töltetű.

2010-ben filmet is készítettek belőle, ami a magyar mozikba is eljutott.

Az tény, hogy látszik rajta a japán embereknek a környezetüket megfigyelő és azon elmerengő tulajdonsága. Néhol kicsit filozofikus és szimbolikus, de valahogy pont ez fogott meg benne. (Mielőtt megijesztenék valakit, ez a legkevésbé szimbolikus műve, és abszolút érthető azok nélkül is.) Beemelek ide 3 idézetet a könyvből, hogy közelebb hozam hozzátok:

"Elfogadsz tőlem egy jó tanácsot?
– Mondd.
– Soha ne sajnáld magad. Csak az idióták azok, akik sajnálják magukat.
– Majd észben tartom – ígértem."
347.oldal

"Vannak ezek a nagy sütisdobozok, amikben többféle aprósütemény van összeválogatva. Van köztük olyan, amit szeretsz, és olyan is, amit nem annyira. Először kieszegeted belőle azokat, amiket szeretsz, végül nem marad benne más, csak amit nem szeretsz. Én mindig erre gondolok, amikor valami rossz dolog történik velem. Ha most ezeket szépen lenyelem, utána minden rendben lesz. Mert az élet egy sütisdoboz."
362.o.

"… év olyan volt számomra, mint egy mocsár. Mély, sűrű, ragadós mocsár, ahova minden lépésemnél beleragad a cipőm. Kimerülten vánszorogtam a sárban. Sem előttem, sem mögöttem nem látszott semmi, csak a végtelenségbe nyúló, sötét mocsár. Az idő bizonytalan lépteimhez igazodva csordogált. A körülöttem lévő emberek haladtak előre, de én és az időm csak vonszoltuk magunkat a mocsárban. […] Nem voltam biztos benne, hol vagyok. Azt sem tudtam biztosan, hogy jó irányba haladok-e egyáltalán, csak annyit, hogy haladnom kell valahová, hát lépdeltem előre monoton egyhangúságban."
341.o.

Moly.hu-n még több idézetet találhatok.

Nurarihyon no Mago / Grandchild of Nurarihyon

Új kedvencem született. Még viszonylag fríss animéről van szó, 2010-es az első és a 2011-es a második évada. Kicsit olyan mintha az Inuyashát a Natsuméval keverték volna össze, plusz egy kis jakuza klán beütést kölcsönöztek neki.

A történetünk főszereplője Nura, egy 12 éves ember fiú, de negyedrészt, a nagyapja révén démon/youkai (13 évesen a youkaiok már felnőttnek számítanak). A nagyapja őt jelölte ki az örökösévé, a démon klán leendő vezérének. Csak az a baj, hogy nappal ember és csak este tud démon formát ölteni az unokája. Ráadásul Nura nem is akar vezér lenni.

Az első évad gyakorlatilag arról szól, hogy elfogadja-e a sorsát, de közbe hülyéskedik az ember iskolatársaival és persze szerelmes lesz...

A második elkezdése után olyan érzésem volt, mint a Rozen Maidennél, hogy az első lightosabb, viccesebb, a másodiknál fordul véresen komollyá a dolog (,bár már az első évad felétől se panaszkodhatunk unalomra). A másodikban derül ki 2-3 részen keresztül egy visszaemlékezés formájában, hogy Nura nagyapja miért ember asszonyt választott magának, és hogy miért kellett Nura apjának, a nagyapjának a fiának meghalnia...

A zenéjét is nagyon megszerettem!!! Az OST-ről szinte az össze szám tetszik. Bátran merem ajánlani mindenkinek.

Aggodalmak

Úgy tűnik egyre kevésbé kifizetődő itthon az anime / manga ipar. Kiadók szüntetik be a mangáik kiadását, és a kifizetődőbb fantasy és háborús művekre koncentrálnak, ami biztos nagyobb érdeklődésű kört mozgat meg. Mondjuk engem speciel a Deltavision MÁGUS és egyéb fantasy könyvei, valamint a Fumax háborús játékai hidegen hagynak. A Mangaattack kiadó teljesen meg is szűnt, ami mondjuk nem csoda, mert nem kimondottan színvonalas műveket választott be, inkább csak a "bezárás" előtt kezdték kapiskálni.

Emellett sajnos Animax - Mangafan lendülete is alábbhagyott. Az animaxos folytatások maradoznak el (pl.: a beígért D.Gray-man és Bleach). A Mangafan a régóta futó mangáikat viszi inkább és az újabbakat, amiket már több mint egy éve bejelentett csak részben teljesíti.

Ami még talán ezeknél is szomorúbb, hogy bezárnak üzletek. Először a Lurdy házban lévő King comic adta be a kulcsot 2007/8 körül, ahol amerikai és japán eredetű képregényeket lehetett kapni több nyelven és többféle figurát is. Aztán kb. egy éve. 2010 november végén a Moonlight Meido teaház kényszerült bezárni, ami nagyszerű találkozó hely volt. 2011 októberében a Holdfényteam kényszerült költözésre, szerencsére nem bezárásra. Most pedig az AnimeLand jelentette be, hogy megszüntetik az üzlethelyiséget, bár conokra a továbbikban is kijárnak majd. A megmaradt üzleteknek csak az apró és hamis cuccokkal éri meg foglalkozniuk, illetve mellékesként más termékek mellet egy-egy nagyobb figura "elfér" és pár manga.

Az animeconok is változnak. Tekintve, hogy újabb szervezők jelentek meg az utóbbi években, ezzel a játékok nagymértékben teret hódítottak. Ami nem lenne feltétlen baj tekintve, hogy a többféle program nagyobb közönséget vonz, de remélem ez nem fog "elkorcsosuláshoz" vezetni. A franciaországi conon jól megférnek egymás mellett az anime-, a fantasy- és a sci-fi -rajongók. Lehet, hogy ezzel próbálkoznak itthon is? (Csak nem sok sikerrel... Vagy egyszerűen csak támogatókat akartak szerezni...?)

Félek mi lesz 5-10 év múlva...

Haruko hercegnő

Arra gondoltam az új évtől kezdve már nem csak animéket és filmeket ajánlok nektek, hanem érdekes olvasmányokat is.

Első ilyen ajánlatom John Burnham Schwartz-tól a Haruko hercegnő.

A mostani japán hercegi párra szokás azt mondani, hogy újító szellemű, de valójában a reformokat már a mostani koronaherceg szülei, a császári pár kezdeményezte még anno. Az első nagyobb változás a II. világháború utáni amerikai fennhatóság alatt történt, amikor a császárnak (a mostani koronaherceg nagyapjának) le kellett mondania isteni származásáról és embernek kellett nyilvánítania magát. Azóta az ő fia volt az első, aki nem nemes kisasszonyt, hanem polgári származású lányt vett el, ezzel frissítve a vérvonalat. Ennek a hercegnének, aki most már császárné, az élettörténetét követhetjük végig ezen könyv lapjain.

Az író nem hivatalos életrajzot készített, hanem adatgyűjtései alapján írta meg ezt félig fiktív könyvet. Azért fiktív, mivel olyan párbeszédek vannak benne, amikről a szerző nyilván nem szerezhetett tudomást, de ez teszi könnyeddé és olvasmányossá a művet. Ezenkívül a végkifejlet is kitalált. A könyv ennek ellenére hitelesen mutatja be az eseményeket, a korabeli japánt és a császári családot, és az ezekben végbe menő változásokat.

Érdemes elolvasnia annak, aki szereti a japán kultúrát és történelmet, de az se ijedjen meg, aki csak egy könnyed esti olvasmányt akar. Még felhívnám figyelmeteket arra, hogy ez a mű nem csak élvezetes, de egy könyvkötészeti mestermunka is! Gyönyörű, egyszerűen imádom!!! Keménykötésű, fűzött, a borítóra a cím és a szerző neve egy nagyon szép és érdekes módon van ragasztva.