Figura gyűjteményemről

A gyűjtői szenvedélyem még a Sailor Moon összerakhatós figurákkal (Trading Figure) kezdődött, és a kulcstartókkal. Annak idején nagyon büszke voltam a figurákra, a kulcstartókra annyira nem. Most már a kulcstartók jobban tetszenek, mert jobban vannak kidolgozva, mint a figurák. A legszívesebben megszerezném az öt főkarakterből a megahousos kiadást, csakhogy nekem drágák, és azt hiszem már nagyon beszerezni sem lehet őket. De hát akkor még (90-es évek vége) hol volt az, hogy beszerezzem külföldről, vagy hazai eladótól, ez néha még manapság is nehéz nekem.

Akkor ez még csak a Sailor Moon lázamnak volt betudható, csak évekkel később kezdtem anime figurákat gyűjteni. Mikor már jobban belejöttem a gyűjtögetésbe csak kisebb figurákat tudtam szerezni. Doremi kulcstartókat vettem egyet-egyet valamint kaptam ajándékba barátoktól, ismerősöktől. A Lurdy házban nyílt King comicban vettem először komolyabb figurát, de az is még kis méretű volt (Sesshomaru az Inuyashából). Akkor még a Trilliant és a Holdfényt nem ismertem.

Aztán jöttek az egyetemi évek Pesten (amik még mindig tartanak :) ), és egy kedves barátnőm megmutatta a fent említett két üzletet. A Trillian nekem elég drága, és általában nem is tartanak olyan figurát, amilyet szeretnék. Az utóbbi a Holdfényre is igaz. Szerencsére közel van a Holdfény a sulimhoz (ELTE-BTK) és sokszor be tudok menni körülnézni, de csak ritkán találok olyat, hogy „IGEN EZ KELL NEKEM”. Hát igen, ebből már biztos leszűrtétek, hogy nálam a szerelem első látásra dolog működik. Az már más kérdés, hogy csak második, harmadik látásra veszem meg szerelmem tárgyát, mert azért nem olcsó mulatság. Ilyen volt a Kiddy Grad páros Eclair és Lumiére, valamint Cagalli a Gundam Seedből.

Viszont a Vaterát , és a Tesz-Veszt már ez előtt ismertem, és rá is fáztam. Mert az első két nagy méretű figurámat (Shinkut a Rozen Maidenből és Clart a Claymoreból) itt vettem hamisan (bootleg). Na persze a feltöltött képek az eredeti figuráról készültek, és a leírásban nem szerepelt utalás arra hogy nem az eredeti gyártótól származnának. Shinkunál ez nem is olyan feltűnő, mert nagyon szépen meg van csinálva, és őt nem is cserélném le, de Clar közelről kimondottan nem szép, és a talpazaton sem tud rendesen megállni (sarokba kell állítani :) ). Sajnos nem csak a internetes vásárlásnál kell odafigyelni, hogy mit veszünk, hanem már az itthoni boltokban is (a válság sok mindre rákényszerít egyeseket, és van akik eleve csak a hamis árukat forgalmazzák).

Amiből rá lehet jönni, hogy nem az eredeti figurát birtokolod, ha megnézed a talpazatot, és csak annyi van az aljára írva, hogy „Made in china”. Az eredetire általában ráírják a gyártó nevét, esetleg a mangakáét, vagy az adott anime/manga címét, és persze egy copyright jelet. Ez a taktika nem mindig válik be, (főleg ha be van csomagolva az árú) ezért érdemes a festés minőségére is odafigyelni, és összevetni a neten fellelhető képekkel. A MyFigureCollection.net oldalon nagyon szép képek vannak, amik segítenek eldönteni a dilemmát, és azt is feltüntetik, ha a figurának van hamis verziója. Valamint azt hiszem van néhány gyártó, akik eredetiséget bizonyító hologramos címkével látják el a dobozokat.

A MyFigureCollection.net egyben egy közösségi oldalnak is felfogható. Készíthetsz saját profilt magadnak, feltölthetsz saját készítésű fotokat a figuráidról, amiket a figurák adatlapja mellé lehet fűzni, és persze megjegyzéseket lehet írni a képekhez, ismerkedni másokkal, és készíthetsz egy kívánság listát és a kollekciódról egy listát. Ha valakit érdekel, akkor itt található a én profilom. A fent említetteken kivül van még egy-két figurám, amikről nem írtam.

Koyasu Takehito

Az Uténával kapcsolatban említeném meg, hogy odáig vagyok Kiryuu Touga szinkronhangjáért. Koyasu Takehito seiyuu szinkronizálta még többek között Hotohorit a Fushigi Yuugiból (fenti és lenti klipp, amiken Takehito énekel), Ayát a Weiss Kreuzból, Kirát az Angel Sanctuaryból, Shigeru Aobát a Neon Genesis Evangelionból, Ritsu-senseit a Lovelessből, Il Palazzot az Excel Sagából, Seishirout a Tokyo Babylonból, Rezot, és Zanaffát a Slayersből,Tanakát Pretearból, Jubeit a Get Backersből, Excaliburt a Soul Eaterből, Keikit a Twelve Kingdomsból, "Ranka" Fujiokát (apucit) a Ouran High School Host Clubból, Sakujun Sát Saiunkoku Monogatariból, Cross igazgatót a Vampire Knightból, és még sorolhatnám.

Koyasu Takehito (1967-) ellentmondásos ember. Jó tanuló volt az iskolában egészen apja haláláig, ami annyira megviselte, hogy majdnem bűnöző lett belőle. Végül csak leérettségizett, és benőtt a feje lágya. Leginkább a shoujo animék szépfiújának hangjaként ismert, de a pozitív karakterek mellett, állítása szerint, a sötétebb karaktereket jobban eltudja játszani, mert a múltja miatt jobban bele tudja élni magát a helyzetükbe. A kedvenc karaktere Aya. Weiß SIDE B manga történetét ő találta ki. Énekesként is tevékeny, nem csak seiyuuként, és több lemeze is megjelent. Neki tipikusan b*gyi remegtető férfias, de mégis bársonyos hangja van. De ahogy a fentiekből látszik a szépfiúból a gondoskodó apuci filingre váltott mostanra. Nem hiába több mint 40 éves. :)

De szeretem még Nakata Jouji (1954-) hangját is, ami talán a Gankutsuouban jön ki a legjobban (magát Monte Cristo grófját szinkronizálja), de Alucard hangját is ő adja a Hellsingben.

Shoujo Kakumei Utena

Utena 1997-es, 39 részes anime. Egy régi kedvencem, amit most néztem újra, és most többet is értettem meg belőle, mint elsőre. Mondjuk az Utena kimondottan olyan, hogy többedik megnézésre is mondhat újat, attól függően mennyire tudunk a dogok mögé látni.

Ne tévesszen meg senkit, amiért a köztudatban yuriként él, inkább közelit a shoujo aihoz, de igazából mindenféle párok és szerelmek kialakulnak, heterok és homok egyaránt; de nem is igazán a szerelemre, mint inkább a barátságra és az emberi kapcsolatokra van kihegyezve a történet.

Miközben néztem olyan érzésem volt mintha a Nanát ötvözték volna a Sailor Moonnal, a Suzumiya Haruhival, és a tarantino filmekkel. Mindez megspékelve némi szimbolikával. A Nanát a sok jól kidolgozott karakter, és a bonyolult szerelmi háromszögek miatt említem. A Sailor Moont a párbajok előtti kis magical girl ruhaváltás és eszköz felruházás miatt (csak nem olyan gagyin van megoldva, mint némelyik maho shoujoban, de úgyan így időhúzás, valamint szimbolikus értelme van). A Haruhi jellegét a kis hülyeségek adják, amik a felületes szemlélő számára odanemillőnek tűnhetnek, de valójában ezek sokszor egy-egy karakter lelkiállapotát, helyzetét mutatják. Tarantinora pedig az egyes részfolyamatok csattanói emlékeztetnek, és a nem várt fordulatok.

A történetünk főszereplője Tenjou Utena, aki egészen kisgyerekkorában elvesztette a szüleit. Ő is a szüleivel szeretett volna halni, de jött egy herceg, aki a kedvességével megvigasztalta. A kislánynak egy rózsás gyűrűt adott, ami majd egy napon visszavezeti hozzá. A herceg akkora hatást gyakorolt Utenará, hogy úgy döntött ő is herceg akar lenni, hogy megvédje a kiszolgáltatott hölgyeket. A későbbiekben ez az egyszerűnek tűnő gyerekkori élmény még tovább bonyolódik, mivel Utena nem emlékszik mindenre.

Uténa történetünk kezdetén már akadémiára jár, és a fiúk egyenruháját hordja (sorttal), ami kiváltja a tanárok ellenszenvét, de Utena mindig kivágja magát a találékonyságával. Fiús modora és cool viselkedése miatt sok lány rajongója akad. Egyik nap meglátja, hogy a kendo csapat kapitánya, Saionji megüt egy lányt. Persze Uténa rögtön a segítségére siet. Saionji nem is foglalkozna Uténával, de meglátja a rózsapecsétes gyűrűt az ujján, ami párbajozók jelképe, és kihívja egy párbajra. Uténa meg is nyeri a párbajt, és ezzel együtt automatikusan a Rózsa Menyasszonyának a jegyese lesz, azé a lányé, akit Saionji, az elöző bajnok megütött. Innentől kezdve Uténát sorra hívják ki párbajozni, de nem a vívás a lényeg, hanem az érzelmek és a célok, hogy ki miért küzd...

(A fenti klipp a sorozat és a film egyvelege. A filmnek inkább van yuris jelege, mint a sorozatnak. Az alsó klipp egy szerelmi háromszöget mutat be.)