Murakami Haruki: VILÁGVÉGE, és a keményre főtt csodaország

 Gondoltam az aktualitások jegyében ezt a könyvet olvasom el. Ez az első olyan Murakami Haruki könyvem, ami a realitásoktól kissé elrugaszkodott, de mégis nagy igazságok vannak benne. 

A történet látszólag két független szálon fut, más-más világban. Mégis minden mindennel összefügg. Csak nyitva kell tartani a szemünket. Türelmetleneknek nem ajánlom, mert a szerző húzza a történetet, mint a rétestésztát apróságoknak tűnő dolgokkal. Azaz érdekes, hogy pont ezek az apróságok világíthatnak meg dolgokat a saját életünkkel kapcsolatban. Elgondolkodtató néhol (ha vesszük hozzá a fáradságot). Bár ezt a könyvet többféleképpen lehet olvasni, például: kalandregényként vagy sci-fiként, de még erotika is van benne. Olyan kérdéseket vett fel mint pl.: Mi az a lélek? Hogyan áll kapcsolatban a tudattal/aggyal? (A japán emberek a lélek és az érzelmek központjának nem a szívet, hanem a szemet (ami az agy része) tartják.) Mennyiben ura az ember az életének? és hasonlók. De nem kell megijedni. Nincsenek benne hosszú filozófálgatások, inkább csak utalgatások és vagy veszi az ember a fáradságot, hogy tovább gondolja vagy nem. Mert azért pörögnek az események rendesen, főleg a Csodaország páratlan fejezeteiben. Nem is tudom, hogy fogalmazzam meg a történetet, hogy ne spoilerezek.

A két cselekményszál a világvége kifejezés két lehetséges értelmét mutatja meg:

1. A CSODAORSZÁG páratlan fejezeteiben a világ pusztulásától való félelem kerül elő, hogy egy esetleges katasztrófa a nagy bummal vagy ki tudja mivel visszavetheti az általunk megszokott civilizációt. A főhősünk nem nagyon érti a dolgokat, amik csak úgy megtörténnek vele, és úgy tűnik nála mindenki csak többet tud. Először csak a munkáját végzi, aztán már az ő érdeke is lesz, hogy megtudja mi ez a világvége mizéria, amibe belecsöppent.

2. A VILÁGVÉGE páros fejezeteiben az ókorban és a középkorban használt világvége fogalom kerül elő, ami a térkép végét jelenti konkrétan, az ismert világ szélét, ahonnan ha tovább mennénk leesnénk a Földről. Vagyis innen nincs tovább, ez a világnak a vége. Az itteni főhősünk egy fallal körülvett városban él és innen akar szabadulni, mert a börtönének érzi.

Erre a Murakami műre is jellemző az állmodozás, az egyik legjellemzőbb mondata:

"Az ember, ha szorult helyzetbe kerül, a kíméletlen valóság elöl védekezésül álmodozásba menekül."

Vörös Azálea

 Anchee Min önéletrajza a kendőzetlen kommunista Kínába vezet el minket, ahonnan aztán az Egyesült Államokba menekült (erről az utóbbi momentumról csak néhány szó esik a végén). Érdemes elolvasni, mert nem csak ismeretterjesztő, hanem mert fordulatos és olvasmányos regény is az '50-es, '60-as és '70-es évekből. Kendőzetlenül tárja fel az egyébként is szókimondó lány saját életét és tapasztalatait. New York Times Best Seller volt, és 20 országban vezette a sikerlistákat. Egy neves író így nyilatkozott róla: "Akár egy kínai Anne Frank naplója". Tényleg letehetetlen!

Több részre tagolódik a regény: Az elsőben megismerhetjük a gyerek Anchee-t, akinek már 6 évesen felnőttként kellett viselkednie, és a kistestvéreiről gondoskodnia, mintha saját gyerekei lennének. Ezenkívül már az iskolában is éltanuló volt, aki oda-vissza fújta Mao elnök frázisait és őszintén hitt bennük még akkor is, amikor a negatívumokkal találta szembe magát. A második részben a kínai fiatalok iskolából való kikerülésük utáni kálváriájáról olvashatunk, amikor vidéki parasztgazdaságba kényszerül Anchee. Mivel egy családon belül minimum egy parasztnak kellett lennie... Itt találkozik már felnőtt fejjel a rájuk kényszerített sors visszásságaival, és hogy a jövőjükbe vajmi kevés beleszólásuk van, de még az érzelmeiket is titkolniuk kell. (A nemi vágyról nem is beszélve... Azért van benne egy-két forró jelenet.) A harmadik részben a gazdaságból kiválasszák egy propaganda film szereplői közé, de cseberből vederbe kerül csak...

A sok megpróbáltatás közben boldog napokat is megél, de ezeket spoiler szaguk miatt nem akartam megemlíteni. Nagyon emberi és nagyon őszinte.

K

Mostanában kevesebb időm volt animét nézni, és ha nézek is már sokkal kritikusabban megválogatom mit nézek egyáltalán. Még nem is olyan régen volt, hogy párhuzamosan 3-4 sorozatot is néztem. Azt hiszem viszont most már kezdek visszaállni a régi stratégiámra. Vagyis csak egyenként nézem a már "befutott" sorozatokat, de most véletlen találtam egy igazán jó újdonságot is. Vicces, izgalmas, látványos, egyszerre több karakter is meg tudott fogni (nem csak 1 vagy 2), fülbemászó dallamai vannak. Ráadásul amikor meghallottam, hogy az egyik főszereplő a Hetalia Olaszország szinkronhangján szólal meg és Kuro is egy jó szinkronszínészt kapott nem volt kétségem felőle, hogy az egészet élvezni fogom...

 Az anime kezdetén két klán találkozik össze. A sztereotípiák itt is érvényesülnek annyiban, hogy: A "pirosak" a vagány utca kölykök, akik a rendbontást csinálták. A "kékek" pedig a hideg, fegyelmezett, katonás rendben felvonuló rendfenntartók, akik egyen fegyverrel rendelkeznek (vagyis mindnek kardja van, a pirosaknál előfordul fegyverként gördeszka vagy cigaretta is). Később kiderül, hogy 7 király létezik különböző színekkel és erővel, akik köré hűbéresek gyűlnek. Igazából egyenlőre nem is fontosak, de jó tudni róluk.

Főszereplőnk Shiro egy szigeten lévő, bentlakásos, elitköziskolába jár. Van egy különleges képességgel megáldott macskája, aki női alakot is képes felvenni, de ízig-vérig macska még akkor is. Elég mókás fazon. Egy nap bevásárolni küldik az iskolából a városba, ahol csupa idegen srác kezdi üldözni. Egy lezser, szamuráj kinézetű srác menti meg, de rögtön utána ki is akarja végezni, mert ez a néhai mestere parancsa. Közbe minden csatornán és kivetítőn látni, hogy egy Shirora hasonlító megbomlott elméjű tag megöl egy hozzá barátságosan közeledő alakot. Nagy nehezen sikerül rávenni Kurot (a szamuráj srác becenevén), hogy mielőtt ítélkezne vizsgálja ki az ügyet, Shiro pedig azon van, hogy az ártatlanságát bizonyítsa miközben ő is egyre jobban összezavarodik... A szálak pedig a királyokhoz vezetnek...