Josikava Eidzsi: Muszasi I-V.

Nem olvastam még japán szerzőtől ennyire akciódús, fordulatos, de mégis vérbeli japán történetet. Igazi szamuráj (/rónin) történet, hiteles, de nem unalmas korrajzzal. Az első kötet első oldalától az utolsó kötet utolsó oldaláig lebilincseli az olvasót, szinte letehetetlen letenni, annyira várjuk már mi lesz a karakterek sorsa, mert nem csak főszereplőt, hanem a kisebb mellékszereplők alakját, jellemét és sorsát is mélyen kibontja. Egyik negatív szereplő egyébként az animékből is ismerős lehet: Szaszaki Kódzsíró a Fate Stay Night-ból Assasin, aki Caster szolgája volt. Egyébként Muszashi és Kódzsíró is valóságos történelmi szereplők, ahogy a könyvben említett további szamurájok és daimiók is.

Az öt kötet nem követi születéstől halálig végig Muszashi életútját, csak a szamurájjá válását és nagy megméretetéseit mutatja be. Egészen onnan, hogy ifjú férfiként elindul a szekigaharai csatába és azzal fejezi be, hogy megvív méltó ellenfelével.

Ha a címszereplő alapján akarjuk beosztani az öt kötetet (azért ő a címszereplő is, mert a mellékszereplők mind az ő lépéseitől függnek valamilyen szinten): az első kötet a balga ifjúról szól, aki észhez tér, a második kötet az út keresése és a nagy ellenfeleké, a harmadik a bosszúról, a negyedik az intellektuális fejlődésről szól (azért a kalandok sem maradnak el), és az ötödik elvarrja a szálakat.

A fülszövegben az Elfújta a szélhez hasonlítják (talán mert az előszó írója amerikai), de nekem inkább a Ben Húr jutott róla az eszembe. Hallottam már olyat is, hogy valaki a jókai regényekhez hasonlítja, és Josikava Eidzsi valóban volt olyan termékeny és nagy fantáziával megáldott író, mint Jókai.

Igaz, már nem a legfrissebb, hiszen 2006 óta jelent meg az Ulpiustól 2008-ig folyamatosan a kötetek újra kiadása (Európa kiadó '93-ban már kiadta egyszer), de hozzám még csak most ért el. Viszont annyira megtetszett az író stílusa, hogy elhatároztam a magyarul újonnan megjelenő Taiko című trilógiáját is majd elolvasom, ami szintén történelmi jellegű.