Murakami Haruki: A határtól délre, a naptól nyugatra

Újabb Murakami Haruki könyvet olvastam ki. Le se lehetne tagadni, hogy a "Norvég erdő" szerzőjének a műve. Sokban hasonlít a kettő. Ennek a műnek a középpontjában is egy középkorú férfi van, aki visszaemlékszik a gyerekkorára és az első szerelmeire. Nagyon is életszagú. Nem az a tipikus amerikai minden jó, ha vége jó. Egészen az utolsó oldal elolvasásági nem tudhatod biztosan mi fog kisülni az egészből, mert még mindig érhet meglepetés. Ebbe is kevesebb misztikus elem került, mint ahogy a Norvég erdőbe is. Viszont kb. fele olyan hosszú, csak 200 oldalas. Tehát 2-3 nap alatt ellehet olvasni (vagy egy hétvégi napon), és miközben olvassa az ember fel se tűnik milyen sokat haladt már, mert annyira magával ragadja a történet.

Azt írják a borítóján, hogy "Japán módra megírt, álomszerű Casablanca-történet". Annyiban hasonlít a Casablancára, hogy mindkettő főszereplője egy középkorú, sármos bártulajdonos, akinek bonyolult szerelmi élete van, és a bár zongoristája a barátja, akit a könyv vége felé megkér, hogy ne játssza többé a kedvenc, szerelmes számát, amit előtte majdnem mindennap hallgatott.

Életrajzi sajátossága a műnek, hogy a szerzőnek is volt saját bárja és le is írja a könyvben mi a jól működő bár titka.

Erre a könyvre is igaz a mondás: "Az ábrándozás az élet megrontója" (Vörösmarty Mihály: A merengőhöz).