Murakami Haruki: VILÁGVÉGE, és a keményre főtt csodaország

 Gondoltam az aktualitások jegyében ezt a könyvet olvasom el. Ez az első olyan Murakami Haruki könyvem, ami a realitásoktól kissé elrugaszkodott, de mégis nagy igazságok vannak benne. 

A történet látszólag két független szálon fut, más-más világban. Mégis minden mindennel összefügg. Csak nyitva kell tartani a szemünket. Türelmetleneknek nem ajánlom, mert a szerző húzza a történetet, mint a rétestésztát apróságoknak tűnő dolgokkal. Azaz érdekes, hogy pont ezek az apróságok világíthatnak meg dolgokat a saját életünkkel kapcsolatban. Elgondolkodtató néhol (ha vesszük hozzá a fáradságot). Bár ezt a könyvet többféleképpen lehet olvasni, például: kalandregényként vagy sci-fiként, de még erotika is van benne. Olyan kérdéseket vett fel mint pl.: Mi az a lélek? Hogyan áll kapcsolatban a tudattal/aggyal? (A japán emberek a lélek és az érzelmek központjának nem a szívet, hanem a szemet (ami az agy része) tartják.) Mennyiben ura az ember az életének? és hasonlók. De nem kell megijedni. Nincsenek benne hosszú filozófálgatások, inkább csak utalgatások és vagy veszi az ember a fáradságot, hogy tovább gondolja vagy nem. Mert azért pörögnek az események rendesen, főleg a Csodaország páratlan fejezeteiben. Nem is tudom, hogy fogalmazzam meg a történetet, hogy ne spoilerezek.

A két cselekményszál a világvége kifejezés két lehetséges értelmét mutatja meg:

1. A CSODAORSZÁG páratlan fejezeteiben a világ pusztulásától való félelem kerül elő, hogy egy esetleges katasztrófa a nagy bummal vagy ki tudja mivel visszavetheti az általunk megszokott civilizációt. A főhősünk nem nagyon érti a dolgokat, amik csak úgy megtörténnek vele, és úgy tűnik nála mindenki csak többet tud. Először csak a munkáját végzi, aztán már az ő érdeke is lesz, hogy megtudja mi ez a világvége mizéria, amibe belecsöppent.

2. A VILÁGVÉGE páros fejezeteiben az ókorban és a középkorban használt világvége fogalom kerül elő, ami a térkép végét jelenti konkrétan, az ismert világ szélét, ahonnan ha tovább mennénk leesnénk a Földről. Vagyis innen nincs tovább, ez a világnak a vége. Az itteni főhősünk egy fallal körülvett városban él és innen akar szabadulni, mert a börtönének érzi.

Erre a Murakami műre is jellemző az állmodozás, az egyik legjellemzőbb mondata:

"Az ember, ha szorult helyzetbe kerül, a kíméletlen valóság elöl védekezésül álmodozásba menekül."