Vörös Azálea

 Anchee Min önéletrajza a kendőzetlen kommunista Kínába vezet el minket, ahonnan aztán az Egyesült Államokba menekült (erről az utóbbi momentumról csak néhány szó esik a végén). Érdemes elolvasni, mert nem csak ismeretterjesztő, hanem mert fordulatos és olvasmányos regény is az '50-es, '60-as és '70-es évekből. Kendőzetlenül tárja fel az egyébként is szókimondó lány saját életét és tapasztalatait. New York Times Best Seller volt, és 20 országban vezette a sikerlistákat. Egy neves író így nyilatkozott róla: "Akár egy kínai Anne Frank naplója". Tényleg letehetetlen!

Több részre tagolódik a regény: Az elsőben megismerhetjük a gyerek Anchee-t, akinek már 6 évesen felnőttként kellett viselkednie, és a kistestvéreiről gondoskodnia, mintha saját gyerekei lennének. Ezenkívül már az iskolában is éltanuló volt, aki oda-vissza fújta Mao elnök frázisait és őszintén hitt bennük még akkor is, amikor a negatívumokkal találta szembe magát. A második részben a kínai fiatalok iskolából való kikerülésük utáni kálváriájáról olvashatunk, amikor vidéki parasztgazdaságba kényszerül Anchee. Mivel egy családon belül minimum egy parasztnak kellett lennie... Itt találkozik már felnőtt fejjel a rájuk kényszerített sors visszásságaival, és hogy a jövőjükbe vajmi kevés beleszólásuk van, de még az érzelmeiket is titkolniuk kell. (A nemi vágyról nem is beszélve... Azért van benne egy-két forró jelenet.) A harmadik részben a gazdaságból kiválasszák egy propaganda film szereplői közé, de cseberből vederbe kerül csak...

A sok megpróbáltatás közben boldog napokat is megél, de ezeket spoiler szaguk miatt nem akartam megemlíteni. Nagyon emberi és nagyon őszinte.