2005-ös, 144 perces amerikai film (kínai színészekkel). A nagy sikerű, azonos című regény alapján készült film szintén hatalmas sikert aratott. Rob Marshall rendezte, aki a Chicagot is. Sok díjat nyert 2006-ban: Golden Globe-díj a legjobb eredeti filmzene (John Williams), és Golden Globe-jelölés - a legjobb drámai színésznő (Ziyi Zhang), 6 Oscar díjra jelölték ebből 3-at beváltott: a legjobb operatőr (Dion Beebe), a legjobb látványtervezés (John Myhre, Gretchen Rau), a legjobb jelmeztervezés (Colleen Atwood), 3-at nem: a legjobb eredeti filmzene (John Williams), a legjobb hang (Kevin O'Connell, Rick Kline, John Pritchett, Greg P. Russell), a legjobb hangeffektus vágás (Wylie Stateman).
Azt hiszem bátran mondhatom, hogy korunk Kleopátrája (Liz Taylor fsz.), bár írhattam volna My Fair Lady-t is, ha azt nézzük a kicsi Chiyo milyen átalakuláson megy keresztül. Azt hiszen a látvány és az egzotikum miatt inkább a Kleopátra illik rá, hiszen van olyan kiemelkedő látványa. Sikerét az is igazolja, hogy a filmkatalógus toplistáján a 342. helyen áll, míg a My Fair Lady a 171., a Kleopátra pedig a 2961. helyen(, bár ez így elég szubjektívnek látszik).
Egy ilyen drámai, szép történet nemcsak az otakukat vonzza, csak mert japán. Azt hiszen a történetet nem kell nagyon bemutatnom, de azért lássuk: A történet két részre tagolódik: az első, amikor a kislányból nagynehezzen gésa válik, a másik a második világháború következményei. 1929-ben Chiyot eladja az apja a nővérével együtt, mert elszegényedett a család, az anyjuk beteg, és magukat sem tudják eltartani. Két különböző helyre kerülnek egy városba. Chiyot egy okiya (gésaház) veszi meg, de a pénzhozó gésának, Hatsumomonak szúrja a szemét a szép kislány, mert riválist lát benne, és folyton gyötri a gyereket, aki végül kénytelen szolgaként felnőni. Egy napon azonban találkozik egy jóképű idegennel...
Egyébként ennek a könyvnek a sikerén felbuzdulva jelennek meg a mai napig a gésás storyk. Egy-kettőbe még bele olvastam, de egyik sem múlja felül ezt, vagy hozza ugyanazt a színvonalat, mert azok inkább ismertető jellegűek, és kevésbé érdekes életutakat mutatnak be. Az Egy gésa emlékiratai pedig egy valóba drámai történet szép befejezéssel, ami nem sűrű.
Azt hiszem bátran mondhatom, hogy korunk Kleopátrája (Liz Taylor fsz.), bár írhattam volna My Fair Lady-t is, ha azt nézzük a kicsi Chiyo milyen átalakuláson megy keresztül. Azt hiszen a látvány és az egzotikum miatt inkább a Kleopátra illik rá, hiszen van olyan kiemelkedő látványa. Sikerét az is igazolja, hogy a filmkatalógus toplistáján a 342. helyen áll, míg a My Fair Lady a 171., a Kleopátra pedig a 2961. helyen(, bár ez így elég szubjektívnek látszik).
Egy ilyen drámai, szép történet nemcsak az otakukat vonzza, csak mert japán. Azt hiszen a történetet nem kell nagyon bemutatnom, de azért lássuk: A történet két részre tagolódik: az első, amikor a kislányból nagynehezzen gésa válik, a másik a második világháború következményei. 1929-ben Chiyot eladja az apja a nővérével együtt, mert elszegényedett a család, az anyjuk beteg, és magukat sem tudják eltartani. Két különböző helyre kerülnek egy városba. Chiyot egy okiya (gésaház) veszi meg, de a pénzhozó gésának, Hatsumomonak szúrja a szemét a szép kislány, mert riválist lát benne, és folyton gyötri a gyereket, aki végül kénytelen szolgaként felnőni. Egy napon azonban találkozik egy jóképű idegennel...
Egyébként ennek a könyvnek a sikerén felbuzdulva jelennek meg a mai napig a gésás storyk. Egy-kettőbe még bele olvastam, de egyik sem múlja felül ezt, vagy hozza ugyanazt a színvonalat, mert azok inkább ismertető jellegűek, és kevésbé érdekes életutakat mutatnak be. Az Egy gésa emlékiratai pedig egy valóba drámai történet szép befejezéssel, ami nem sűrű.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése