Murakami Haruki: Kurbli madár krónikája I-III.

A legolvasmányosabb Murakami eddig, amit olvastam és a leghosszabb is, de pont ez a kettő tartja egyensúlyban a dolgokat. Tipikus Murakami, minden van benne, ami őt jellemzi misztikum, szexualitás és gondolat ébresztő történet. Most első alkalommal találkoztam nála némi japán horror filmekre jellemző feszültségkeltést is. Van úgyanis a történetben egy kísértet ház, de nem kell megijedni nem kimondottan rémisztő, csak a hatás kedvéért van benne.

A középpontban ismételten egy japán, 30 éves férfi áll, aki az útját keresi az életben. Fiatal pályakezdőként engem nagyon meg tud érinteni az ilyen, igaz hogy főhősünk inkább pályamódosító, de a kettő nem áll távol egymástól. Az illető minden napjaiba nyerhetünk bepillantást. Láthatjuk miként ismerkedik meg új emberekkel, ahogy az elveszett macskáját keresi. A macska elvesztése párhuzamba állítható a férfi házasságának lassú szétesésével. Gyakorlatilag csak sodródik az eseményekkel. Nincs rá közvetlen befolyása, de kinek van. De aztán megtalálja a helyét a világban és meghozza a maga döntéseit és ez az, ami igazán fontos.

Murakami Haruki: A színtelen Tazaki Cukuru és zarándokévei

Elolvastam Murakami új könyvét és bár nagyjából ugyanazokat a motívumokat használja, mint mindig sikerült újat alkotnia. 

Már többször nevezték Nobel-díjra, de még nem sikerült megkapnia. Pedig 2013-ban már sokan esélyesnek tartották rá. 

A Cukuru most, a Norvég erdőhöz hasonlóan, kevésbé szimbolikus műve. Sokkal hétköznapibb témát dolgoz fel. A barátságot. Egy szürke, vagy inkább színtelen, visszahúzódó fiú történetét meséli el, aki az én keresés rögös útjára lépet. Murakami nagyon érzékletesen tudja bemutatni a lélekfejlődést.

Ha visszahúzódóak vagytok, mint én is, és inkább a passzív hallgatóság szerepét töltitek be gyakran, akkor azért érdemes elolvasni. Ha viszont Te vagy mindig a társaság közepe és elképzelni sem tudod milyen félénknek lenni, akkor ezért érdemes elolvasnod, hogy fogalmat tudjál alkoti róla milyen is.

Murakami Haruki: VILÁGVÉGE, és a keményre főtt csodaország

 Gondoltam az aktualitások jegyében ezt a könyvet olvasom el. Ez az első olyan Murakami Haruki könyvem, ami a realitásoktól kissé elrugaszkodott, de mégis nagy igazságok vannak benne. 

A történet látszólag két független szálon fut, más-más világban. Mégis minden mindennel összefügg. Csak nyitva kell tartani a szemünket. Türelmetleneknek nem ajánlom, mert a szerző húzza a történetet, mint a rétestésztát apróságoknak tűnő dolgokkal. Azaz érdekes, hogy pont ezek az apróságok világíthatnak meg dolgokat a saját életünkkel kapcsolatban. Elgondolkodtató néhol (ha vesszük hozzá a fáradságot). Bár ezt a könyvet többféleképpen lehet olvasni, például: kalandregényként vagy sci-fiként, de még erotika is van benne. Olyan kérdéseket vett fel mint pl.: Mi az a lélek? Hogyan áll kapcsolatban a tudattal/aggyal? (A japán emberek a lélek és az érzelmek központjának nem a szívet, hanem a szemet (ami az agy része) tartják.) Mennyiben ura az ember az életének? és hasonlók. De nem kell megijedni. Nincsenek benne hosszú filozófálgatások, inkább csak utalgatások és vagy veszi az ember a fáradságot, hogy tovább gondolja vagy nem. Mert azért pörögnek az események rendesen, főleg a Csodaország páratlan fejezeteiben. Nem is tudom, hogy fogalmazzam meg a történetet, hogy ne spoilerezek.

A két cselekményszál a világvége kifejezés két lehetséges értelmét mutatja meg:

1. A CSODAORSZÁG páratlan fejezeteiben a világ pusztulásától való félelem kerül elő, hogy egy esetleges katasztrófa a nagy bummal vagy ki tudja mivel visszavetheti az általunk megszokott civilizációt. A főhősünk nem nagyon érti a dolgokat, amik csak úgy megtörténnek vele, és úgy tűnik nála mindenki csak többet tud. Először csak a munkáját végzi, aztán már az ő érdeke is lesz, hogy megtudja mi ez a világvége mizéria, amibe belecsöppent.

2. A VILÁGVÉGE páros fejezeteiben az ókorban és a középkorban használt világvége fogalom kerül elő, ami a térkép végét jelenti konkrétan, az ismert világ szélét, ahonnan ha tovább mennénk leesnénk a Földről. Vagyis innen nincs tovább, ez a világnak a vége. Az itteni főhősünk egy fallal körülvett városban él és innen akar szabadulni, mert a börtönének érzi.

Erre a Murakami műre is jellemző az állmodozás, az egyik legjellemzőbb mondata:

"Az ember, ha szorult helyzetbe kerül, a kíméletlen valóság elöl védekezésül álmodozásba menekül."

Murakami Haruki: A határtól délre, a naptól nyugatra

Újabb Murakami Haruki könyvet olvastam ki. Le se lehetne tagadni, hogy a "Norvég erdő" szerzőjének a műve. Sokban hasonlít a kettő. Ennek a műnek a középpontjában is egy középkorú férfi van, aki visszaemlékszik a gyerekkorára és az első szerelmeire. Nagyon is életszagú. Nem az a tipikus amerikai minden jó, ha vége jó. Egészen az utolsó oldal elolvasásági nem tudhatod biztosan mi fog kisülni az egészből, mert még mindig érhet meglepetés. Ebbe is kevesebb misztikus elem került, mint ahogy a Norvég erdőbe is. Viszont kb. fele olyan hosszú, csak 200 oldalas. Tehát 2-3 nap alatt ellehet olvasni (vagy egy hétvégi napon), és miközben olvassa az ember fel se tűnik milyen sokat haladt már, mert annyira magával ragadja a történet.

Azt írják a borítóján, hogy "Japán módra megírt, álomszerű Casablanca-történet". Annyiban hasonlít a Casablancára, hogy mindkettő főszereplője egy középkorú, sármos bártulajdonos, akinek bonyolult szerelmi élete van, és a bár zongoristája a barátja, akit a könyv vége felé megkér, hogy ne játssza többé a kedvenc, szerelmes számát, amit előtte majdnem mindennap hallgatott.

Életrajzi sajátossága a műnek, hogy a szerzőnek is volt saját bárja és le is írja a könyvben mi a jól működő bár titka.

Erre a könyvre is igaz a mondás: "Az ábrándozás az élet megrontója" (Vörösmarty Mihály: A merengőhöz).

Murakami Haruki: Norvég erdő

Egy híres japán író kissé melankolikus és sötét hangvételű művét szeretném bemutatni nektek. Ne rémítsen meg senkit a fenti jellemzés, mert szerintem ez tipikusan olyan mű, ami mindenkinek egy kicsit mást mond és újra olvasva is nyerhet új értelmezést.

Egy japán férfi visszaemlékezése a '60-as évek végi fiatal korára. A szerelmének a kialakulásáról szól, annak hétköznapi és kevésbé hétköznapi voltával együtt. Mert egy igazi kapcsolat nem úgy kezdődik, hogy első látásra szerelmesnek lenni... És közben sem csak az van a világon, hanem egyéb fontos dolgok is. Például: egy jó barát elvesztése okozta seb, új ismeretségek, egy másik lány, az egyetemhez és a kollégiumhoz való alkalmazkodás...

Inkább csak 18 éven felülieknek ajánlom, mert a közepétől erősen szexuális töltetű.

2010-ben filmet is készítettek belőle, ami a magyar mozikba is eljutott.

Az tény, hogy látszik rajta a japán embereknek a környezetüket megfigyelő és azon elmerengő tulajdonsága. Néhol kicsit filozofikus és szimbolikus, de valahogy pont ez fogott meg benne. (Mielőtt megijesztenék valakit, ez a legkevésbé szimbolikus műve, és abszolút érthető azok nélkül is.) Beemelek ide 3 idézetet a könyvből, hogy közelebb hozam hozzátok:

"Elfogadsz tőlem egy jó tanácsot?
– Mondd.
– Soha ne sajnáld magad. Csak az idióták azok, akik sajnálják magukat.
– Majd észben tartom – ígértem."
347.oldal

"Vannak ezek a nagy sütisdobozok, amikben többféle aprósütemény van összeválogatva. Van köztük olyan, amit szeretsz, és olyan is, amit nem annyira. Először kieszegeted belőle azokat, amiket szeretsz, végül nem marad benne más, csak amit nem szeretsz. Én mindig erre gondolok, amikor valami rossz dolog történik velem. Ha most ezeket szépen lenyelem, utána minden rendben lesz. Mert az élet egy sütisdoboz."
362.o.

"… év olyan volt számomra, mint egy mocsár. Mély, sűrű, ragadós mocsár, ahova minden lépésemnél beleragad a cipőm. Kimerülten vánszorogtam a sárban. Sem előttem, sem mögöttem nem látszott semmi, csak a végtelenségbe nyúló, sötét mocsár. Az idő bizonytalan lépteimhez igazodva csordogált. A körülöttem lévő emberek haladtak előre, de én és az időm csak vonszoltuk magunkat a mocsárban. […] Nem voltam biztos benne, hol vagyok. Azt sem tudtam biztosan, hogy jó irányba haladok-e egyáltalán, csak annyit, hogy haladnom kell valahová, hát lépdeltem előre monoton egyhangúságban."
341.o.

Moly.hu-n még több idézetet találhatok.