A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Death Note. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Death Note. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. február 15., péntek

Bakuman




A Death Note szerző párosának, Takeshi Obata és Tsugumi Ohba -nak egy újabb egyedi mangáját animésítették meg. Kellemes meglepetés volt a humoros történetük a klasszikussá vált krimijük után. Sőt a Bakumanból kulisszatitkokat is megtudhatunk a manga készítésről és a szerkesztőségről. Nagyon megfogott az egyediségük és van egy olyan érzésem, hogy a két főszereplő mangakát magukról mintázták, ahogy a vetélytársak is valóságosak lehetnek valamilyen szinten. 

Az anime még a középiskolában indul, ahol két fiú összefog, hogy mangát készítsen. Egyikük, Takagi nagyon ért a történetíráshoz és a suliban rögtön felfigyel Mashirora, hogy milyen szép képeket rajzol a füzetébe. Meg is kéri, hogy álljon össze vele mangát készíteni, amit a Jack (Jumpra utalva) kiadónak is megmutathatnak. Takagi profimangaka szeretne lenne, annak ellenére, hogy eszes, szorgalmas tanuló és akár orvos vagy ügyvéd is lehetne belőle. De ő mégis a mangakává válás felé hajt, mert szerinte abban van a pénz és persze a lányokat is vonzaná. Mashiro már nehezebben megy bele a dologba, mert a családjában már volt egy mangaka, aki csúnyán megjárta. Aztán kiderül, hogy szerelme, akit eddig csak a távolból csodált szinkronszínész szeretne lenni. Végül azaz egyesség születik, hogy mindketten követik az álmaikat és ha teljesül összeházasodnak. Csakhogy kiderül a sikeres mangához nem elég a jó történet és a jó rajz. Meg kell felelni különböző elvárásoknak, amik a fejlődésük során egyre szaporodnak...

A Bakuman anyira sikeres, hogy 20 kötetet élt meg és már a 3. anime évadnál tart és rebesgetnek egy 4.-et is.

2009. augusztus 22., szombat

Hozzám illő karakter




Kb. féléve találtam rá a hozzám illő női karakterre. Az XXXholicból Yukora. Mondjuk én nem iszom és füstölök, de a jelleme közel áll hozzám. Előtte inkább férfi karakterek tetszettek. De éreztem hogy az így nem az igazi, mert nem tudtam annyira azonosulni velük, és inkább csak rajongás volt.

Aztán most "találkoztam" Lédával a Casshern Sinsből, aki mindenben támogatja párját, Diot, szószerint a lelki támasza, de egyben írányítja is. Bár az animébe egyszer azt mondja senkit sem szeret önmagán kívül, ez akkor volt már, amikor végleg megkeseredett a lelke a hiú reményektől. Van egy olyan érzésem, hogy Léda nagyon is érzékeny volt, és szerelmes volt Dioba, de mindennél jobban szeretett volna gyereket és ez nem adatott meg neki, ezért egy törés állt be a lelkébe. Kár, hogy nem lehet többet tudni az előzményekről, mert szerintem ő még Yukonál is közelebb áll hozzám.

Van egy olyan érzésem, hogy mások inkább olyannak látnak, mint Nanából Hachi, vagyis a kis suta, rózsaszín Nana. Ebben is van igazság, mert elég hangulat ember vagyok, de azt hiszem valamivel felelőségteljessebb.

Bár igazából inkább a barátnőim látjhatják jobban ki illik hozzám, mert én elég elfogult vagyok :)

Most hogy ezen elgondolkodtam jöttem rá, miért nem tetszett egy időben a Death Note és a Code Geass. Ha valamelyik animében nem tudok azonosulni valakivel, vagy nem hozza ki belölem valamelyik karakter a fangirlt, akkor nem fogom annyira élvezni. A Death Note-ban egy ideig szimpatizáltam Lighttal, amíg meg nem ölte az FBI ügynököket, és annak ellenére hogy gondolnia kellett volna arra hogy lebukhat, teljesen elszállt magától, és amikor mégis kiderült az igazság róla, szinte megörült. Ez nagyon aláásta nálam a tekintélyét. L, Near, és Mello módszerei pedig nem sokkal jobbak voltak Lighténál. A Code Geassben Lulu és Suzaku is kicsit zakantak és teljesen hidegvérűek. Itt még Euphemiaval és Xingkével szimpatizáltam, de egyik sem volt elég erőteljes karakter, sőt valamilyen szinten elég szerencsétlenek voltak. Ellenben a Death Note végéhez képest a Code Geassé egészen meghatott, és mindent megbocsátottam Lulunak. Tulajdonképpen a Code Geassben mártírt csináltak Luluból, míg a Death Noteban Lightot a sárba döngölték.

Az ha valakinek a céljai elérésében semmi sem szent, az az én szememben elég visszatetsző dolog. Bár borzongató nézni azt nem tagadom.

Nekem az olyan karakterek jönnek be, mint Casshern is, aki annak ellenére, hogy nagy bűnt követett el, igaz szívével megbánta, és ki szeretné köszörülni a csorbát.