Szép asszonyok egy gazdag házban

 Muraszaki Sikibu "Gendzsi szerelmei" című könyvéhez tudnám hasonlítani ezt a művet, azzal a kivétellel, hogy ez sokkal olvasmányosabb. Természetesen még ezer és egy különbség van, de nagy vonalakban hasonlít a két mű.

Itt nem egy herceg, de egy gazdag és befolyásos üzletember háremébe kapunk bepillantást és abba hogyan szerezte meg ezeket a hárem hölgyeit. A hárem úr hódításainak se szeri se száma, Gendzsiével vetekszik. Sokszor a legpiszkosabb módszerekkel szerzi meg mások feleségeit magának. Javára legyen írva, hogy ő legalább feleségül veszi és gondoskodik ezekről a nőkről és van kettő is közülük, akik kimondottan erős jellemek és befolyásolni tudják a történet menetét a Gendzsiben szereplő női karakterekkel szemben. Ezek a pásztorórák adják a történet izgalmas fordulatait és költőien erotikus töltetét. Naturalisztikus, de nem mocskos. Mégis tudja az ember konkrétan milyen szerelmi játékokat folytatnak a karakterek. 

A szerelem  mellett a hivatali intrika, a korabeli szokások és társadalom kritika is megnyilvánul a műben. Sokszor maga a narrátor hívja fel figyelmünket az elkerülendő magatartásformákra, bár ez a mai európai embert nem érinti sokszor, de nem zavaró.

 A "Szép asszonyok egy gazdag házban" kínai 17. századi erotikus alkotás, a "Gendzsi szerelmei" viszont 11. századi, ami magyarázza a Gendzsi vontatottabb történet vezetését és a nők háttérbe szorítását.

Murakami Haruki: Kurbli madár krónikája I-III.

A legolvasmányosabb Murakami eddig, amit olvastam és a leghosszabb is, de pont ez a kettő tartja egyensúlyban a dolgokat. Tipikus Murakami, minden van benne, ami őt jellemzi misztikum, szexualitás és gondolat ébresztő történet. Most első alkalommal találkoztam nála némi japán horror filmekre jellemző feszültségkeltést is. Van úgyanis a történetben egy kísértet ház, de nem kell megijedni nem kimondottan rémisztő, csak a hatás kedvéért van benne.

A középpontban ismételten egy japán, 30 éves férfi áll, aki az útját keresi az életben. Fiatal pályakezdőként engem nagyon meg tud érinteni az ilyen, igaz hogy főhősünk inkább pályamódosító, de a kettő nem áll távol egymástól. Az illető minden napjaiba nyerhetünk bepillantást. Láthatjuk miként ismerkedik meg új emberekkel, ahogy az elveszett macskáját keresi. A macska elvesztése párhuzamba állítható a férfi házasságának lassú szétesésével. Gyakorlatilag csak sodródik az eseményekkel. Nincs rá közvetlen befolyása, de kinek van. De aztán megtalálja a helyét a világban és meghozza a maga döntéseit és ez az, ami igazán fontos.

Murakami Haruki: A színtelen Tazaki Cukuru és zarándokévei

Elolvastam Murakami új könyvét és bár nagyjából ugyanazokat a motívumokat használja, mint mindig sikerült újat alkotnia. 

Már többször nevezték Nobel-díjra, de még nem sikerült megkapnia. Pedig 2013-ban már sokan esélyesnek tartották rá. 

A Cukuru most, a Norvég erdőhöz hasonlóan, kevésbé szimbolikus műve. Sokkal hétköznapibb témát dolgoz fel. A barátságot. Egy szürke, vagy inkább színtelen, visszahúzódó fiú történetét meséli el, aki az én keresés rögös útjára lépet. Murakami nagyon érzékletesen tudja bemutatni a lélekfejlődést.

Ha visszahúzódóak vagytok, mint én is, és inkább a passzív hallgatóság szerepét töltitek be gyakran, akkor azért érdemes elolvasni. Ha viszont Te vagy mindig a társaság közepe és elképzelni sem tudod milyen félénknek lenni, akkor ezért érdemes elolvasnod, hogy fogalmat tudjál alkoti róla milyen is.

Jamie Ford: Hotel az Édes és Keserű út sarkán

A mű alcíme festi le legjobban a könyv mondani valóját: "Amikor az ellentétekről szól az élet"

Az idős Henry Lee 1986-ban egy régi japán szálló tatarozását figyelve visszanyúl a '40-es évekbeli emlékeihez. Henry egy Kínában született Amerikába települt kínai szabadságharcos fia. Az apa szívén viseli az óhazában történteket és mélyen megveti a japánokat, akik megtámadták szeretett hazáját és Amerikát is. Miközben fiát arra neveli legyen igazi amerikai - ne is beszéljen kínaiul csak angolul, illeszkedjen be a fehérek iskolájába, ahol csak a kiközösítés várja - mégis elvárja tőle a hagyományos kínai értékrendet és hogy viselje a "Kínai vagyok" kitűzött.
Hogyan tudja Henry kialakítani az identitását azzal együtt, hogy közben megmarad a szüleiféle lojálisnak, miközben egy japán származású amerikai lányba szeret bele, akit származása miatt az apjának be se mer vallani? Hogyan élik meg ketten, a kínai fiú és a japán lány, a második világháború kiközösítését és végül a japánok tömeges táborokba zárását? Hogy lehet egy Amerikában született és ott élő emberre rásütni az ellenség bélyegét?

A történet 1940-es évek és 1986 között ugrál, ahogy a régi kapcsolódó események, amolyan kimondatlan visszaemlékezések és visszautalások, de markánsabb szerephez jutnak, mint a jelen. De nem csak a kínaiakkal és japánokkal szemben fellépő diszkriminációt vetíti elénk a mű, hanem Henry szaxofonos néger barátján keresztül az afro amerikai jazz bárókba is bepillantást kaphatunk a szesztilalom idejéből.

Érdekes szemszögből mutatja be az Amerikába beilleszkedni vágyó csoportok életét. Egyszer mindenképpen érdemes elolvasni.

Vörös Azálea

 Anchee Min önéletrajza a kendőzetlen kommunista Kínába vezet el minket, ahonnan aztán az Egyesült Államokba menekült (erről az utóbbi momentumról csak néhány szó esik a végén). Érdemes elolvasni, mert nem csak ismeretterjesztő, hanem mert fordulatos és olvasmányos regény is az '50-es, '60-as és '70-es évekből. Kendőzetlenül tárja fel az egyébként is szókimondó lány saját életét és tapasztalatait. New York Times Best Seller volt, és 20 országban vezette a sikerlistákat. Egy neves író így nyilatkozott róla: "Akár egy kínai Anne Frank naplója". Tényleg letehetetlen!

Több részre tagolódik a regény: Az elsőben megismerhetjük a gyerek Anchee-t, akinek már 6 évesen felnőttként kellett viselkednie, és a kistestvéreiről gondoskodnia, mintha saját gyerekei lennének. Ezenkívül már az iskolában is éltanuló volt, aki oda-vissza fújta Mao elnök frázisait és őszintén hitt bennük még akkor is, amikor a negatívumokkal találta szembe magát. A második részben a kínai fiatalok iskolából való kikerülésük utáni kálváriájáról olvashatunk, amikor vidéki parasztgazdaságba kényszerül Anchee. Mivel egy családon belül minimum egy parasztnak kellett lennie... Itt találkozik már felnőtt fejjel a rájuk kényszerített sors visszásságaival, és hogy a jövőjükbe vajmi kevés beleszólásuk van, de még az érzelmeiket is titkolniuk kell. (A nemi vágyról nem is beszélve... Azért van benne egy-két forró jelenet.) A harmadik részben a gazdaságból kiválasszák egy propaganda film szereplői közé, de cseberből vederbe kerül csak...

A sok megpróbáltatás közben boldog napokat is megél, de ezeket spoiler szaguk miatt nem akartam megemlíteni. Nagyon emberi és nagyon őszinte.

Tokió Vice

A napokban olvastam ki Jake Adelstein művét, amit úgy reklámoznak, mint "Egy újságíró a Japán Maffia hálójában". Már egy ideje szerettem volna többet tudni a jakuzáról, mert eddig elég homályos fogalmam volt csak a japán szervezett bűnözésről. Fel is keltette az érdeklődésemet elsőre, és a HVG, mint könyvkiadó elég jó ajánlólevél volt még hozzá pluszban, hogy hiteles is lesz a story. Szerencsére nem is kellett csalódnom benne.

Gyakorlatilag Jake újságírói karrierjének fontosabb és érdekesebb szakaszait veszi végig a könyv. Egészen  onnantól kiindulva hogyan került a Jomiurihoz, japán legrangosabb napilapjánál, mint újságíró. Már az elején szívességet kér tőle egy jakuza vezér, aminek ő meg is felel. De csak később kerül veszélyesebb helyzetbe. Addig megtudhatjuk, hogyan kenyerezik le a japán újságírók a rendőröket az exkluzív hírekért és hogy egyáltalán milyen kapcsolatokban állnak a japán újságírók a rendőrséggel, a rendőrség a jakuzával és a civil emberek hogyan viszonyulnak a jakuzához. Egész részletes magánbeszélgetésekbe enged belelátnunk az érintettekkel. 

De szóba kerül még a japánok külföldiekhez való viszonya és a japán szexipar sajátosságai is terítékre kerülnek. Jake egyébként a mai napig küzd a jakuza kizsákmányoló tevékenysége ellen.

(Ez az első HVG kiadású könyv, ami a kezembe került. Előtte nem is tudtam róla, hogy a Heti Világgazdaság lapkiadáson túl még könyvkiadással is foglalkozik. Bár a nevüket már így is elég garanciának tartottam. Egy kicsit utána néztem miket adtak ki még és annak ellenére, hogy gyakran szakmai jellegű kiadványaik vannak, ezek úgy vannak megfogalmazva, hogy a széles nagyközönségnek is érhető és érdekes legyen. Fogok én még az Ő kiadványaikból szemezgetni!)

Josikava Eidzsi: Muszasi I-V.

Nem olvastam még japán szerzőtől ennyire akciódús, fordulatos, de mégis vérbeli japán történetet. Igazi szamuráj (/rónin) történet, hiteles, de nem unalmas korrajzzal. Az első kötet első oldalától az utolsó kötet utolsó oldaláig lebilincseli az olvasót, szinte letehetetlen letenni, annyira várjuk már mi lesz a karakterek sorsa, mert nem csak főszereplőt, hanem a kisebb mellékszereplők alakját, jellemét és sorsát is mélyen kibontja. Egyik negatív szereplő egyébként az animékből is ismerős lehet: Szaszaki Kódzsíró a Fate Stay Night-ból Assasin, aki Caster szolgája volt. Egyébként Muszashi és Kódzsíró is valóságos történelmi szereplők, ahogy a könyvben említett további szamurájok és daimiók is.

Az öt kötet nem követi születéstől halálig végig Muszashi életútját, csak a szamurájjá válását és nagy megméretetéseit mutatja be. Egészen onnan, hogy ifjú férfiként elindul a szekigaharai csatába és azzal fejezi be, hogy megvív méltó ellenfelével.

Ha a címszereplő alapján akarjuk beosztani az öt kötetet (azért ő a címszereplő is, mert a mellékszereplők mind az ő lépéseitől függnek valamilyen szinten): az első kötet a balga ifjúról szól, aki észhez tér, a második kötet az út keresése és a nagy ellenfeleké, a harmadik a bosszúról, a negyedik az intellektuális fejlődésről szól (azért a kalandok sem maradnak el), és az ötödik elvarrja a szálakat.

A fülszövegben az Elfújta a szélhez hasonlítják (talán mert az előszó írója amerikai), de nekem inkább a Ben Húr jutott róla az eszembe. Hallottam már olyat is, hogy valaki a jókai regényekhez hasonlítja, és Josikava Eidzsi valóban volt olyan termékeny és nagy fantáziával megáldott író, mint Jókai.

Igaz, már nem a legfrissebb, hiszen 2006 óta jelent meg az Ulpiustól 2008-ig folyamatosan a kötetek újra kiadása (Európa kiadó '93-ban már kiadta egyszer), de hozzám még csak most ért el. Viszont annyira megtetszett az író stílusa, hogy elhatároztam a magyarul újonnan megjelenő Taiko című trilógiáját is majd elolvasom, ami szintén történelmi jellegű.

Abe Kóbó: A homok asszonya

Egy klasszikus könyvet szeretnék most a figyelmetekbe ajánlani. Annak, aki a japán kultúra után érdeklődik kötelező darab. Nem kell félni viszonylag rövid, kb. 150 oldalas. Főszereplőnk tanár ember, aki szabadnapját jött eltölteni egy tengerparti, homokra épült faluba. Estére megszáll az egyik háznál, ahol csak egy özvegyasszony él egyedül. Csakhogy másnap rá kell döbbennie, hogy csapdába ejtették. Mivel a házak homokkráterbe épültek létra nélkül nincs kiút. A homokot pedig minden este fáradságos munkával kell eltakarítani a házkörül nehogy ellepje. Aki már tehette elszökött a faluból, így a vezetők néha lépre csalnak gyanútlan idegeneket és "röghöz kötik". A regény a szerencsétlen szabadulási próbálkozásairól, gondolatvilágáról és az özvegyasszonyhoz való viszonyáról szól.

A könyv szimbolikusan az életet és a magányt írja le, és hogy mi emberek ezt hogyan tudjuk elviselni. Vérbeli japán regényként nem hiányozhat az egyén és a közösség kapcsolatának bemutatása sem. Nekem erről a történetről Kosztolányi Esti Kornéljának az utolsó, villamosos fejezete jutott az eszembe, ahol a villamos út és az azon való helyezkedés maga az élet út szimbolikusan.

(New York Times) Best Sellers

Most egy kisebb észrevételemet szeretném megosztani veletek. Biztos vagyok benne, hogy a témában van nálam avatottabb is. Ezért nem is szeretnék bele bonyolódni, de megjegyzésben nyugodtan ki lehet javítani, hozzátoldani.

Nem csak japánnal kapcsolatos könyveket szoktam olvasni. (Gondolom ezzel nem vagyok egyedül.) És ha már könyvajánlót is "vezetek" Nektek gondoltam megosztom a tapasztalataimat. Az a szokásom alakult ki, hogy mielőtt megvennék egy könyvet magamnak elolvasom könyvtárból vagy barátoktól kérem kölcsön. Teljesen véletlen úgy alakult, hogy az utóbbi évben, ami nem manga vagy japán szerző műve volt a kezemben és annyira megtetszett, hogy felkerült a megvételes listámra, az New York Times Best Seller volt. Eddig erre oda se figyeltem, de most azon gondolkodom, hogy a későbbiekben ezt is figyelembe veszem. Igaz, attól még, hogy egy könyv jól fogy és népszerű még nem biztos, hogy olyan élvezetes és maradandó érték is. Mindenesetre ezeket a lent felsorolt könyvek bátran ajánlom a figyelmetekbe, ha nem japánnal kapcsolatos olvasmányra vágytok és a leghíresebb lap ajánlatával:

Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei

Komfortos mennyország

Leány gyöngy fülbevalóval

Millenium trilógia

Murakami Haruki: Norvég erdő

Egy híres japán író kissé melankolikus és sötét hangvételű művét szeretném bemutatni nektek. Ne rémítsen meg senkit a fenti jellemzés, mert szerintem ez tipikusan olyan mű, ami mindenkinek egy kicsit mást mond és újra olvasva is nyerhet új értelmezést.

Egy japán férfi visszaemlékezése a '60-as évek végi fiatal korára. A szerelmének a kialakulásáról szól, annak hétköznapi és kevésbé hétköznapi voltával együtt. Mert egy igazi kapcsolat nem úgy kezdődik, hogy első látásra szerelmesnek lenni... És közben sem csak az van a világon, hanem egyéb fontos dolgok is. Például: egy jó barát elvesztése okozta seb, új ismeretségek, egy másik lány, az egyetemhez és a kollégiumhoz való alkalmazkodás...

Inkább csak 18 éven felülieknek ajánlom, mert a közepétől erősen szexuális töltetű.

2010-ben filmet is készítettek belőle, ami a magyar mozikba is eljutott.

Az tény, hogy látszik rajta a japán embereknek a környezetüket megfigyelő és azon elmerengő tulajdonsága. Néhol kicsit filozofikus és szimbolikus, de valahogy pont ez fogott meg benne. (Mielőtt megijesztenék valakit, ez a legkevésbé szimbolikus műve, és abszolút érthető azok nélkül is.) Beemelek ide 3 idézetet a könyvből, hogy közelebb hozam hozzátok:

"Elfogadsz tőlem egy jó tanácsot?
– Mondd.
– Soha ne sajnáld magad. Csak az idióták azok, akik sajnálják magukat.
– Majd észben tartom – ígértem."
347.oldal

"Vannak ezek a nagy sütisdobozok, amikben többféle aprósütemény van összeválogatva. Van köztük olyan, amit szeretsz, és olyan is, amit nem annyira. Először kieszegeted belőle azokat, amiket szeretsz, végül nem marad benne más, csak amit nem szeretsz. Én mindig erre gondolok, amikor valami rossz dolog történik velem. Ha most ezeket szépen lenyelem, utána minden rendben lesz. Mert az élet egy sütisdoboz."
362.o.

"… év olyan volt számomra, mint egy mocsár. Mély, sűrű, ragadós mocsár, ahova minden lépésemnél beleragad a cipőm. Kimerülten vánszorogtam a sárban. Sem előttem, sem mögöttem nem látszott semmi, csak a végtelenségbe nyúló, sötét mocsár. Az idő bizonytalan lépteimhez igazodva csordogált. A körülöttem lévő emberek haladtak előre, de én és az időm csak vonszoltuk magunkat a mocsárban. […] Nem voltam biztos benne, hol vagyok. Azt sem tudtam biztosan, hogy jó irányba haladok-e egyáltalán, csak annyit, hogy haladnom kell valahová, hát lépdeltem előre monoton egyhangúságban."
341.o.

Moly.hu-n még több idézetet találhatok.

Haruko hercegnő

Arra gondoltam az új évtől kezdve már nem csak animéket és filmeket ajánlok nektek, hanem érdekes olvasmányokat is.

Első ilyen ajánlatom John Burnham Schwartz-tól a Haruko hercegnő.

A mostani japán hercegi párra szokás azt mondani, hogy újító szellemű, de valójában a reformokat már a mostani koronaherceg szülei, a császári pár kezdeményezte még anno. Az első nagyobb változás a II. világháború utáni amerikai fennhatóság alatt történt, amikor a császárnak (a mostani koronaherceg nagyapjának) le kellett mondania isteni származásáról és embernek kellett nyilvánítania magát. Azóta az ő fia volt az első, aki nem nemes kisasszonyt, hanem polgári származású lányt vett el, ezzel frissítve a vérvonalat. Ennek a hercegnének, aki most már császárné, az élettörténetét követhetjük végig ezen könyv lapjain.

Az író nem hivatalos életrajzot készített, hanem adatgyűjtései alapján írta meg ezt félig fiktív könyvet. Azért fiktív, mivel olyan párbeszédek vannak benne, amikről a szerző nyilván nem szerezhetett tudomást, de ez teszi könnyeddé és olvasmányossá a művet. Ezenkívül a végkifejlet is kitalált. A könyv ennek ellenére hitelesen mutatja be az eseményeket, a korabeli japánt és a császári családot, és az ezekben végbe menő változásokat.

Érdemes elolvasnia annak, aki szereti a japán kultúrát és történelmet, de az se ijedjen meg, aki csak egy könnyed esti olvasmányt akar. Még felhívnám figyelmeteket arra, hogy ez a mű nem csak élvezetes, de egy könyvkötészeti mestermunka is! Gyönyörű, egyszerűen imádom!!! Keménykötésű, fűzött, a borítóra a cím és a szerző neve egy nagyon szép és érdekes módon van ragasztva.