2012. november 24., szombat

Murakami Haruki: A határtól délre, a naptól nyugatra



Újabb Murakami Haruki könyvet olvastam ki. Le se lehetne tagadni, hogy a "Norvég erdő" szerzőjének a műve. Sokban hasonlít a kettő. Ennek a műnek a középpontjában is egy középkorú férfi van, aki visszaemlékszik a gyerekkorára és az első szerelmeire. Nagyon is életszagú. Nem az a tipikus amerikai minden jó, ha vége jó. Egészen az utolsó oldal elolvasásági nem tudhatod biztosan mi fog kisülni az egészből, mert még mindig érhet meglepetés. Ebbe is kevesebb misztikus elem került, mint ahogy a Norvég erdőbe is. Viszont kb. fele olyan hosszú, csak 200 oldalas. Tehát 2-3 nap alatt ellehet olvasni (vagy egy hétvégi napon), és miközben olvassa az ember fel se tűnik milyen sokat haladt már, mert annyira magával ragadja a történet.

Azt írják a borítóján, hogy "Japán módra megírt, álomszerű Casablanca-történet". Annyiban hasonlít a Casablancára, hogy mindkettő főszereplője egy középkorú, sármos bártulajdonos, akinek bonyolult szerelmi élete van, és a bár zongoristája a barátja, akit a könyv vége felé megkér, hogy ne játssza többé a kedvenc, szerelmes számát, amit előtte majdnem mindennap hallgatott.

Életrajzi sajátossága a műnek, hogy a szerzőnek is volt saját bárja és le is írja a könyvben mi a jól működő bár titka.

Erre a könyvre is igaz a mondás: "Az ábrándozás az élet megrontója" (Vörösmarty Mihály: A merengőhöz).

2012. november 12., hétfő

Shirahime Sho megjelenés



 Na végre ez a nap is eljött, már azt hittem nem is lesz belőle semmi. Karácsonyi Mondoconra ugyanis megjelenik a kedvenc mangaka társaságom, a CLAMP egyik régebbi (1992-es) alkotása, a Shirahime Sho (Fehér hercegnő). Nagyjából pont két éve, 2010 novemberében jelentették be a Mangafannál, hogy megfogják jelentetni. Írtam is ezen alkalomból egy bejegyzést "Esély latolgatás" címmel, amiben a további lehetséges CLAMP művek megjelenésén filozofáltam. Akkor még reméltem, hogy féléven belül a kezem között tudhatom, ami nem jött be. Viszont a Vampire Knight-nak azóta már az ötödik kötete is kint van, amivel együtt jelentették be, és ez egy kicsit fájópont nekem, bár a VK-t is szeretem.

2012. október 23., kedd

Tokió Vice

A napokban olvastam ki Jake Adelstein művét, amit úgy reklámoznak, mint "Egy újságíró a Japán Maffia hálójában". Már egy ideje szerettem volna többet tudni a jakuzáról, mert eddig elég homályos fogalmam volt csak a japán szervezett bűnözésről. Fel is keltette az érdeklődésemet elsőre, és a HVG, mint könyvkiadó elég jó ajánlólevél volt még hozzá pluszban, hogy hiteles is lesz a story. Szerencsére nem is kellett csalódnom benne.

Gyakorlatilag Jake újságírói karrierjének fontosabb és érdekesebb szakaszait veszi végig a könyv. Egészen  onnantól kiindulva hogyan került a Jomiurihoz, japán legrangosabb napilapjánál, mint újságíró. Már az elején szívességet kér tőle egy jakuza vezér, aminek ő meg is felel. De csak később kerül veszélyesebb helyzetbe. Addig megtudhatjuk, hogyan kenyerezik le a japán újságírók a rendőröket az exkluzív hírekért és hogy egyáltalán milyen kapcsolatokban állnak a japán újságírók a rendőrséggel, a rendőrség a jakuzával és a civil emberek hogyan viszonyulnak a jakuzához. Egész részletes magánbeszélgetésekbe enged belelátnunk az érintettekkel. 

De szóba kerül még a japánok külföldiekhez való viszonya és a japán szexipar sajátosságai is terítékre kerülnek. Jake egyébként a mai napig küzd a jakuza kizsákmányoló tevékenysége ellen.

(Ez az első HVG kiadású könyv, ami a kezembe került. Előtte nem is tudtam róla, hogy a Heti Világgazdaság lapkiadáson túl még könyvkiadással is foglalkozik. Bár a nevüket már így is elég garanciának tartottam. Egy kicsit utána néztem miket adtak ki még és annak ellenére, hogy gyakran szakmai jellegű kiadványaik vannak, ezek úgy vannak megfogalmazva, hogy a széles nagyközönségnek is érhető és érdekes legyen. Fogok én még az Ő kiadványaikból szemezgetni!)

2012. szeptember 12., szerda

Natsuyuki Rendezvous



Még a nyári szezonból szeretnék ajánlani nektek egy most is futó romantikus, hétköznapi életről szóló animét. Azoknak sem kell megijedniük tőle, akik a csöpögős szerelmi történeteket nem szeretik, mert ez nem az, nagyon is emberi. Rövid, csak 11 részes.

Egy szerelmi háromszögről szól a történet, amiben a 3. személy valójában már halott és csak a rivális látja. Ebből adódnak a humoros és néha drámai félreértések, mivel a szellemférj nem akarja átengedni a fús-vér fiúnak az özvegyét.

2012. július 31., kedd

Kids on the Slope


Az előző szezonból szeretnék most ajánlani nektek egy hétköznapi életről szóló animét, ami engem nagyon meghatót. A '70-es években játszódik, és két olyan fiú barátságát mutatja be, akik egyébként teljesen különböző személyiségek, és a való életben nagyon nehezen tudnának összebarátkozni (itt se megy könnyen). Az egyik egy stréber osztály első és elég zárkózót, a másik egy harsány, lógós, nagymenő srác, de a körülmények úgy hozzák, hogy kiderül több közös van bennük mint elsőre sejtették volna. A szerelmi életük se lehetne bonyolultabb, mint amilyen a gyerekkoruk volt. Többet nem is szeretnék elárulni.

2012. július 26., csütörtök

Josikava Eidzsi: Muszasi I-V.



Nem olvastam még japán szerzőtől ennyire akciódús, fordulatos, de mégis vérbeli japán történetet. Igazi szamuráj (/rónin) történet, hiteles, de nem unalmas korrajzzal. Az első kötet első oldalától az utolsó kötet utolsó oldaláig lebilincseli az olvasót, szinte letehetetlen letenni, annyira várjuk már mi lesz a karakterek sorsa, mert nem csak főszereplőt, hanem a kisebb mellékszereplők alakját, jellemét és sorsát is mélyen kibontja. Egyik negatív szereplő egyébként az animékből is ismerős lehet: Szaszaki Kódzsíró a Fate Stay Night-ból Assasin, aki Caster szolgája volt. Egyébként Muszashi és Kódzsíró is valóságos történelmi szereplők, ahogy a könyvben említett további szamurájok és daimiók is.

Az öt kötet nem követi születéstől halálig végig Muszashi életútját, csak a szamurájjá válását és nagy megméretetéseit mutatja be. Egészen onnan, hogy ifjú férfiként elindul a szekigaharai csatába és azzal fejezi be, hogy megvív méltó ellenfelével.

Ha a címszereplő alapján akarjuk beosztani az öt kötetet (azért ő a címszereplő is, mert a mellékszereplők mind az ő lépéseitől függnek valamilyen szinten): az első kötet a balga ifjúról szól, aki észhez tér, a második kötet az út keresése és a nagy ellenfeleké, a harmadik a bosszúról, a negyedik az intellektuális fejlődésről szól (azért a kalandok sem maradnak el), és az ötödik elvarrja a szálakat.

A fülszövegben az Elfújta a szélhez hasonlítják (talán mert az előszó írója amerikai), de nekem inkább a Ben Húr jutott róla az eszembe. Hallottam már olyat is, hogy valaki a jókai regényekhez hasonlítja, és Josikava Eidzsi valóban volt olyan termékeny és nagy fantáziával megáldott író, mint Jókai.

Igaz, már nem a legfrissebb, hiszen 2006 óta jelent meg az Ulpiustól 2008-ig folyamatosan a kötetek újra kiadása (Európa kiadó '93-ban már kiadta egyszer), de hozzám még csak most ért el. Viszont annyira megtetszett az író stílusa, hogy elhatároztam a magyarul újonnan megjelenő Taiko című trilógiáját is majd elolvasom, ami szintén történelmi jellegű.

2012. július 10., kedd

Abe Kóbó: A homok asszonya



Egy klasszikus könyvet szeretnék most a figyelmetekbe ajánlani. Annak, aki a japán kultúra után érdeklődik kötelező darab. Nem kell félni viszonylag rövid, kb. 150 oldalas. Főszereplőnk tanár ember, aki szabadnapját jött eltölteni egy tengerparti, homokra épült faluba. Estére megszáll az egyik háznál, ahol csak egy özvegyasszony él egyedül. Csakhogy másnap rá kell döbbennie, hogy csapdába ejtették. Mivel a házak homokkráterbe épültek létra nélkül nincs kiút. A homokot pedig minden este fáradságos munkával kell eltakarítani a házkörül nehogy ellepje. Aki már tehette elszökött a faluból, így a vezetők néha lépre csalnak gyanútlan idegeneket és "röghöz kötik". A regény a szerencsétlen szabadulási próbálkozásairól, gondolatvilágáról és az özvegyasszonyhoz való viszonyáról szól.

A könyv szimbolikusan az életet és a magányt írja le, és hogy mi emberek ezt hogyan tudjuk elviselni. Vérbeli japán regényként nem hiányozhat az egyén és a közösség kapcsolatának bemutatása sem. Nekem erről a történetről Kosztolányi Esti Kornéljának az utolsó, villamosos fejezete jutott az eszembe, ahol a villamos út és az azon való helyezkedés maga az élet út szimbolikusan.